Látatlanban elég felemás volt a viszonyom ehhez a könyvhöz. Egyrészt örültem, hogy hozzájutottam egy Kós Károly-életrajzhoz, másrészt úgy voltam vele, mint az Erdély című írásával. Kíváncsi voltam rá, tudtam, hogy építő jellegű lesz, de tartottam is tőle, hogy hogy fogok megemészteni szépirodalom helyett egy tankönyv-szagú művet. Megint tévedtem, pont mint az Erdély esetében.

Forrás: bigbandi.hu

Az elmúlt fél évben nem olvastam olyan könyvet, amiről annyira ne lett volna semmi mondanivalóm, mint a Bovarynéról. Napok óta pihentetem-érlelgetem, elolvastam több elemzést, ám továbbra sincs semmi hozzáfűznivalóm. De ez talán nem is meglepő annak fényében, hogy igazán nem is akar semmit mondani a regény, "csupán" bemutatja az életet. Ezen belül természetesen kiemel jelenségeket - a butaság, az álmodozás hiábavalósága, az elégedetlenség, az unalom -, de ezek csak egy piti élet velejárói, nem bonyodalomképző elemek.
Így aztán a könyv helyett arról írok, nekem mi jutott eszembe, miközben olvastam.

Forrás: Európa Kiadó

Elég ijesztő a tudat, hogy a tételek feléig eljutok ebben a hónapban. Elég ijesztő a tudat, hogy már az év fele eltelt. Ellenben az megnyugtató, hogy a kihívás feléig eljutottam mostanra, még ha egy könyv csúszásban is vagyok. A challenge szempontjából nem nézek könnyű két hónap elé. Bár nyár van, s most előre szaladhatnék kicsit, olyanok az olvasnivalók, hogy örülök, ha teljesítem az átlagos négyet-ötöt.

25. Egy könyv, amit az iskolában kellett volna elolvasnom, de kimaradt
26. Egy memoár
27. Egy könyv, ami egy nap alatt elolvasható
28. Egy könyv, aminek ellentétes értelmű szavak alkotják a címét
29. Egy könyv, ami olyan helyszínen játszódik, ahova mindig is szerettem volna elmenni

A havi felvezetőben volt már szó arról, hogyan esett a választásom pont erre a könyvre. Egy hete fejeztem be, már a könyvtárba is visszavittem, és most némileg tanácstalanul ülök itt a klaviatúra fölött, hogy mit is mondhatnék róla. Majdhogynem a szerző nevét is meg kellett gúglizzam. De a borítót bármikor magam elé tudom idézni. Meg is mutatom:

Forrás: olvasoterem.com

Oscar Wilde 1890-ben írta meg egyetlen regényét. Valahányszor alkalom adódik rá, elmondom, mennyire szeretem ezt a könyvet. Felmerülhet a kérdés: miért?
Valójában Oscar Wilde-ot csodálom. Az éleslátását, objektivitását, amivel az élet olyan jelenségeit és mozgatórugóit látta meg, melyek örökké aktuálisak, írásmódját, szarkazmusát, cinizmusát, amivel úgy tudott ezekről a dolgokról beszélni, hogy művei ma is tükröt tartanak elénk.
De hol kerül a képbe Dorian Gray?

Forrás: moly.hu

Azt már írtam a havi felvezetőben, hogy úgy esett a választás erre a Stephen King darabra, hogy olvasni még nem olvastam, ellenben a film elég mély benyomást tett rám, és pont bent volt a könyvtárban. Ez a kicsit esetleges döntés beigazolódni látszott egyrészt Ákos reakciója által ("Hú... Az para."), és a borító megjegyzésével:
"HÖLGYEM!
URAM!
E REGÉNY OLVASÁSÁHOZ CSAK AKKOR FOGJON HOZZÁ, HA MEGBIZONYOSODOTT RÓLA, HOGY LEGALÁBB A SZOMSZÉDJA OTTHON TARTÓZKODIK.
HIÁBA VANNAK KÖTÉLBŐL AZ IDEGEI.
MAJD MEGLÁTJA."

Forrás: moly.hu

Mióta az eszemet tudom, ott vannak anya polcain a Robin Cook könyvek. Évről-évre egyre több. Valahogy mégsem jutott eszembe soha, hogy levegyek egyet közülük, és beleolvassak. Tudtam, hogy orvosi témájú krimik. Talán pont ez tartott vissza. "Sima" krimit soha nem olvastam még. Annak ellenére, hogy rengeteg bűnügyi, nyomozós-rejtélyes regényt forgattam, de azokban általában a humor vagy a misztikum is hasonlóan hangsúlyos elem volt. Ennek tudatában meglepett, hogy tömérdek teendőm mellett három nap alatt kivégeztem ezt a Cook-alapművet.

Forrás: bookline.hu

Mint azt egynémely ismerőseim tudják, igen húzós hónapon vagyok túl. Ennek ellenére, számomra is meglepő módon, a kihívást zökkenőmentesen tudtam bonyolítani - kimondottan jó ellenszernek bizonyult az olvasás agyzsibbadás ellen. Az viszont teljesen esélytelen volt, hogy dokumentáljam is az előrehaladásomat, így ezt hónap végén vagyok kénytelen pótolni.
A hívószó a könyvek kiválasztásánál a "könnyű olvasmány" volt.

21. Egy könyv, amit anyukám szeret
22. Egy könyv, ami megijeszt
23. Egy százévesnél öregebb könyv
24, Egy könyv, amit a borítója alapján választottam

Miben tud többet a Gilead, mint a nem Pulitzer-díjas könyvek? Nem tudom.
Milyen hatással volt rám a történet? Teljesen összezavart.
Ha egy könyv kapcsán zavarbajövök, általában utánanézek, hogy mások mit írtak róla. Nem azért, hogy az ő véleményüket visszhangozzam, hanem azért, mert akár egyetértek velük, akár nem, könnyebb szavakba önteni a saját benyomásaimat, ha másokéhoz viszonyíthatom.
Amit erről a regényről írtak: szép, ösztönző, számvetésre indító, felemelő ovasmány. Én ezekkel leginkább nem értettem egyet.

Forrás: Magvető kiadó