Mióta az eszemet tudom, ott vannak anya polcain a Robin Cook könyvek. Évről-évre egyre több. Valahogy mégsem jutott eszembe soha, hogy levegyek egyet közülük, és beleolvassak. Tudtam, hogy orvosi témájú krimik. Talán pont ez tartott vissza. "Sima" krimit soha nem olvastam még. Annak ellenére, hogy rengeteg bűnügyi, nyomozós-rejtélyes regényt forgattam, de azokban általában a humor vagy a misztikum is hasonlóan hangsúlyos elem volt. Ennek tudatában meglepett, hogy tömérdek teendőm mellett három nap alatt kivégeztem ezt a Cook-alapművet.

Forrás: bookline.hu

 A történet 1976. február 23. 7 óra 15 perc és 1976. február 26. éjfél között játszódik. A főszereplő első napos medika a Boston Memorial Kórházban. Már az első napján szembesül egy olyan jelenséggel, ami azonnal felkelti az érdeklődését. A Memorialban ugyanis időről időre teljesen egészséges, fiatal páciensek rutinműtét után nem ébrednek fel az altatásból, megmagyarázhatatlan kómába esnek. Mivel a legutóbbi két eset félig-meddig személyesen érinti, elkezd utána járni a dolognak...

Ami számomra teljesen irreális a sztoriban, az, hogy

• egy huszonhárom éves stréber lány első nap a kórházban nem a főorvosa köpenyébe kapaszkodva behúzott nyakkal jön megy, hanem annyira felspannolja magát két, látszólag nem összefüggő eset miatt, hogy kötelességeit elhanyagolva felfedezi egy jól szervezett bűnszövetkezet évek óta zavartalanul folyó üzelmeit,
• és teszi mindezt négy nap alatt.

De hiába bosszantott ez, hiába lehetett sejteni a könyv felétől a főgonosz kilétét és a rejtély kulcsát, az utolsó pillanatig folyamatosan izgultam a főhősért, hogy vajon hogy fogja kivágni magát a helyzetből, amibe belemászott.

És nagyon tetszik az, ahogy meg van írva a regény. Az egész nagyon akkurátus. A fejezetek nem címekkel vannak jelölve, hanem nap/óra/perccel. Pontosan tudjuk, hogy mi mikor történik. A leírások egészen részletekbe menőek és alaposak - képszerűek. A kórházi jelenetek, előadások, műtétek olyan precizitással vannak megírva, mintha nem is laikus olvasónak szólnának. Ez összességében olyan benyomást keltett, mintha filmet néznék. Külön tetszett, ha már előkerült a filmes vonal, hogy a befejezés cseppet sem hollywoodi.

(És ha már film: direkt megnéztem az 1978-as feldolgozást. Azt sikerült megfogalmaznom ezzel a filmsikerrel kapcsolatban, hogy jó érzékkel kivették belőle a regény minden olyan elemét, amitől élvezhető volt a történet. Vontatottnak, túldramatizáltnak, unalmasnak találtam. A könyvhöz viszonyítva természetesen.)

Konklúzió: kikapcsolódásnak tökéletes. De nem fogom ronggyá olvasni.