Mint azt egynémely ismerőseim tudják, igen húzós hónapon vagyok túl. Ennek ellenére, számomra is meglepő módon, a kihívást zökkenőmentesen tudtam bonyolítani - kimondottan jó ellenszernek bizonyult az olvasás agyzsibbadás ellen. Az viszont teljesen esélytelen volt, hogy dokumentáljam is az előrehaladásomat, így ezt hónap végén vagyok kénytelen pótolni.
A hívószó a könyvek kiválasztásánál a "könnyű olvasmány" volt.

21. Egy könyv, amit anyukám szeret
22. Egy könyv, ami megijeszt
23. Egy százévesnél öregebb könyv
24, Egy könyv, amit a borítója alapján választottam

21. A könyv, amit anyukám szeret

Anya nagy lelkesedéssel olvassa a magyar szépirodalom klasszikus és mai szereplőinek könyveit. Ezek többségéhez már nekem is volt szerencsém. Ellenben van egy olyan szerző, aki ebből a sorból kilóg, olyan szinten van tele a könyveivel anya könyvszekrénye, mint az enyém Fable darabjaival, és még nem olvastam tőle semmit: Robin Cook. Megkérdeztem, mit ajánlana ismerkedésképp egy Cook-szűznek. Így esett a választásom a Kóma című klasszikusra.

22. Az ijesztő könyv

Stephen Kinghez fűződő viszonyom kezdete a A titkos ablak című Depp-film mozikba kerülésének idejére datálható. A liezon gyorsan lecsengett, nagyjából annyi idő alatt, míg kiolvastam a gimnázium melletti könyvtár King-gyűjteményét. A tétel láttán éreztem először úgy, hogy érdemes volna feleleveníteni az ismeretséget. A választásomat az szabta meg, hogy mi az, amit még nem olvastam, ami a filmfeldolgozása alapján kellően hátborzongató, és ami bent van a könyvtárban... A nyertes a Tortúra lett.

23. A százévesnél régebbi könyv

Már több, a listán szereplő könyv esetében szóba került, hogy évente olvasós darab. Ebbe a mostani kategóriába sok nagy kedvenc, és még több, még soha nem olvasott regény férne, ám mivel már nem bírtam az elvonási tüneteimmel, eljött Oscar Wilde ideje, és a Dorian Gray arcképe.

24. A könyv, amit kizárólag a borítója alapján választottam

Rizikós tétel. Ha könyvet veszek, azt általában "bejáratott" szerzőtől választom, vagy alaposan utána nézek, hogy tényleg szeretném-e birtokolni.
De így választani még talán rosszabb, mint vakon. Ha vakon választ az ember, benne van, hogy ez akármilyen lehet. Ha borító alapján választ, akkor már kialakult benne valamilyen benyomás, aminek nem biztos, hogy megfelel az írás, és akkor máris ott a csalódás.
De ezt most be kellett vállalni. Így a könyvtárban egyenesen a polcok melletti gondolákhoz mentem, és az otthagyott könyveket néztem végig. Harmic másodpercen belül megvolt a választott. Az átlagosnál nagyobb méretű, vastag, izgalmakat ígérő borítójú darab. A szerzőről - Glenn Cooper - még soha nem hallottam, de a cím: Holtak könyvtára azonnal egy kedves filmemet idézte eszembe (Titkok könyvtára). A hátoldalon szereplő összefoglaló rögtön elolszlatta ezen téves asszociációmat, sokkal inkább egy Dan Brownos vonalat sejtet. Nem riadtam vissza, időnként nem árthat elolvasni egy húsz nyelvre lefordított bestsellert.