Nehéz összeszedni a benyomásaimat erről a könyvről, ezért is nem írtam le őket eddig, annak ellenére, hogy már egy hete túl vagyok rajta. Történt ugyanis, hogy szerencsétlen módon belefutottam a könyvtári könyvek egy olyan velejárójába, amit ha módomban áll, igyekszem elkerülni. Most viszont nem sikerült, és ez a körülmény sokkal mélyebb benyomást tett rám, mint az írott szöveg. Maga a tárgy ugyanis, amit a kezemben tartottam, konkrétan undorító volt. Tele volt morzsákkal, döglött bogarakkal, ragacsokkal, különféle színű foltokkal, egyes lapokon 40%-os fedettségű kávé- vagy vérfoltok éktelenkedtek, jó hogy nem volt lehányva (már ha...). Viszolyogtam, ahányszor kézbe vettem, nem volt gusztusom az ágyban olvasni, lefekvés előtt... El sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen méltatlanul és tiszteletlenül bánni egy könyvvel. Plána, ha azt az ember kölcsönbe veszi, és tudja, hogy még százak kezén fog átmenni, miután ő végzett vele. És történhet bármi, innentől mindig ez az élmény fog eszembe jutni Nagy-Britannia kiadása évében legromantikusabb regényéről.

Forrás: libri.hu

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan könyv volt gyerekkoromban, ami vissza-visszatérő olvasmányom volt. Örülök, hogy ezek közül most a Tüskevárra esett a választásom. A szívem valahogy ehhez húzott. És ha ez nem lenne elég, a Vukot olvasva-megírva belém bújt a vágy, hogy még egyszer, valahogy becsempésszem Fekete Istvánt a kihívásba. Gyerekként azért olvastam a könyveit, mert kellett. Meg mert tetszett. Most azért olvasom, mert megfogott a látásmódja, és szeretnék megismerni minél nagyobb szeletet a világból az ő szemüvegén keresztül.

Forrás: itt.

Utáltam a könyvet. Utáltam, míg az első történetet olvastam, még jobban, mikor befejeztem, s még annál is jobban, mikor elkezdtem a másodikat. Ákos tanúsíthatja, egyedüli közönsége volt hőzöngéseimnek. Ám a morgás és panaszkodás csendben és észrevétlenül elmaradt, ahogy egyre inkább részemmé vált a befogadott mondanivaló.
Furcsa helyzetben vagyok: ahogy végigtúrtam az internetet (valójában csak a gúgli találati lista első két oldalát), azt kellett látnom, hogy mindenkinek, aki írt erről a trilógiáról, azonnali szerelem volt. Bennem csupán kellő idővel kialakuló megbecsülést és tiszteletet ébresztett, meg némi kételyt az érzelmi-értelmi intelligenciámmal kapcsolatban, amiért számomra nem lett egetrengetően egész további életemet meghatározó olvasmány.

Forrás: Európa Könyvkiadó

Mostanra nagyjából rendeződtek a körülményeim, nincs semmi olyan rendkívüli esemény, ami komolyabb akadálya lenne annak, hogy könyvet vegyek a kezembe. Mégis, eljött az idő, amikor már számolgatom az oldalakat, mikor kiválasztom, hogy mit olvasok. A karácsonyi készülődést is el kell kezdeni, és a Tolsztoj-féle csúszás is megszorításokra kényszerít az utolsó negyedévben. Így ha minden hónapra jut egy-két könyv, amit mindenképp el akarok olvasni, akkor a maradék két-három darabnál az egyik legfontosabb szempont az oldalszám. Hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, az alábbiakban ki is fog derülni.

A kihívás soron következő darabjai:

32. Egy trilógia
33. Egy könyv a gyerekkoromból
34. Egy könyv szerelmi háromszöggel
35. Egy könyv, ami a jövőben játszódik
36. Egy könyv, ami középiskolában játszódik

Már egy hete csak a mamára gondolok... Ja, nem. Ellenben már egy hete adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. De azt hiszem, most jött el a pillanat, mikor holtpontra jutott blogolói pályafutásom. Az az igazság, hogy egy héttel ezelőttig sem időm, sem energiám nem volt írni, annak ellenére, hogy a kihívás ritmusát sikerült újra felvenni, és töretlenül haladni benne előre. Az elmúlt egy hétben viszont már csak az tartott vissza az előrehaladásom dokumentálásától, hogy nem volt sem kedvem, sem gusztusom nekiülni megírni.
Ám méltánytalan dolog volna részemről pont A nagy Gatsby felett átsuhanni kommentár nélkül, így most mégis megpróbálkozom vele.

Forrás: fokapu.hu

Sokan nem szeretik Lőrincz L. László regényeit, mondván, mindegyik ugyanolyan. Én ezt hallva arra szoktam gondolni, hogy a kedvenc sorozataimat sem azért nézem, hogy minden rész katartikus új élményt adjon. Ismerem ugyan a szereplőket, előre látom a személyiségükből fakadó bonyodalmakat vagy éppen poénokat, az egyes részek felépítését, sémáját is felfedezem néhány epizód megtekintése után, mégis minden részben kíváncsian várom, hogy az újonnan felmerült problémával hogyan fognak megbírkózni a hősök.
Ugyanígy elnéző mosollyal siklok át Leslie L. Lawrence nőügyei, és Sherlock Holmestól kölcsönzött nyomozói és szájbarágó módszerei fölött. Nem tekintem többnek ezeket a könyveket, mint amik - s aminek nagyon jók -: szórakoztató irodalomnak.

Forrás: bookline.hu

A történet Spanyolországban, Barcelonában zajlik. Megismertem Barcelonát a könyvet olvasva? Nem. Ha már ismertem volna a várost olvasás előtt, valószínűleg többet tudtam volna kezdeni a városrészek, utcák, épületek említésével. Valami újat mégis megtapasztaltam a regényt olvasva.

Forrás: moly.hu

A július sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztem. A Háború és béke sokkal jobban igénybe vett, mint amire számítottam, és nem csupán a júliusi utolsó tétel csúszott át augusztusra, de a hónap fele is eltelt, mire a egyáltalán el tudom kezdeni. Így erre a hónapra háromnál többet nem merek bevállalni, ezekből ráadásul az első még múlt hónapi, és ez a botlás a kihívás teljes hátralevő részében éreztetni fogja a hatását. Legalább lesz min izgulni...

29. Egy könyv, ami olyan helyen játszódik, ahova mindig is szerettem volna elmenni
30. Egy könyv, ami a születésem évében jelent meg
31. Egy könyv, ami rossz kritikát kapott

2 kötet.
4 könyv, 1 epilógus.
17 rész.
361 fejezet.
1482 oldal.

Nem lett a kedvencem.

Forrás: Európa Könyvkiadó

Avagy: Egy napom Karinthyval.

Már a nap is stílszerűen indult: jócskán elaludtam, mint Bauer a Reggel hétkorban. Egy órája nyomkodtam a szundit, és közben rendkívül meggyőzően alkudoztam magammal, hogy miért is érek rá még öt percig. Ennek megfelően az Elkéstemet a kádban ülve olvastam, s a történet hősével párhuzamosan magam is számítgattam, hogy mi mindent kell ma csinálnom, és hogy fogok időt nyerni mindenre, amit bele kell zsúfolni a napba...

Forrás: polc.hu