Valahogy úgy jártam ezzel a könyvvel, mint Ugron Zsolna erdélyi úrilányaival.
Nem azért ült a polcomon közel egy évig, mert nem érdekelt, hanem azért, hogy legyen mit olvasnom a kihívásban erre a tételre. Amikor megkaptam a nagynénémtől tavaly karácsonyra, anya rögtön kölcsön is kérte. Fogalmam sem volt, miről szól, direkt nem is néztem utána, de ez már önmagában felcsigázta az érdeklődésem. Aztán jövet-menet, ahányszor láttam a könyvszekrényben, mindig elfogott a lelkiismeret-furdalás, hogy még mindig ott ül érintetlenül. Végül nagy várakozással láttam neki, de valahogy mégsem azt kaptam, amit vártam.

Forrás: moly.hu

Az október-novemberi váltás volt az egyetlen tökéletes hónapfordulás a kihívásban. Október utolsó napján befejeztem a Plath-könyvet, és november első napján elkezdtem a novemberi elsőt. Mégis, már 27-e van, s most írom az első ehavi bejegyzést. Mi történt? Munka, élet, pályázatozás, szülinapi babrálások, látogatások. Olvasni tudtam mellette, de esélyem sem volt írni. Év végéig ezzel is utol kell érnem magam, mert hiszen hogy nézne ki, ha januárban még a 2015-ös kihívás eredményeit írnám? És ki hinné el, hogy már egy hónapja befejeztem a könyvet, amiről épp írom a beszámolót? Szóval, várhatóan a következő egy hónapban belefullasztom kedves ismerőseimet a kihívással kapcsolatos posztokba. Kitartást mindenkinek.

Amit olvastam, s még olvasok a hónapban:

42. Egy könyv a polcomról, amit még nem olvastam
43. Egy könyv, ami a szülővárosomban játszódik
44. Egy könyv, amit nem az anyanyelvemen írtak
45. Egy karácsonykor játszódó könyv

Amikor megkaptam Ákostól ezt a könyvet, fogalmam sem volt, mit tartok a kezemben. Nem hogy nem olvastam tőle semmit, de korábban még csak nem is hallottam Sylvia Plath-ról. Így aztán, mindenek előtt, meggúgliztam a szerzőt. Az életrajzzal ismerkedve jól el is ijedtem, hogy még ha el is olvasom, mit fogok erről a könyvről írni? Még most sem igazán tudom.

Forrás: moly.hu

"...Álmában egy operaházi előadást vezényelt, két ecsettel a kezében. A színpadon Laura de Pirelli énekelt, és egy hosszú rúddal félszemű török csirkefogókat idomított bravúrosan. Ekkor a sötét nézőtéren megjelent egy tábornok, és harsány hangon bejelentette, hogy senki se hagyja el a helyiséget, amíg a rendőrség jön, mert a szünetben valaki elvesztetett egy nagyon értékes Gorcsevet: Vanek úr erre futni kezdett, de hát Mehár a nyomában volt egy-egy élesre töltött kabócával, és az élen mint valami megdühödött fúria, a galaci révkapitány felesége rohant, aki különben is felbújtó volt az ügyben. "Segítség!" - kiáltotta Vanek úr, mert jól tudta, hogy hegedülnie kell, ha elfogják, de ekkor kitettek eléje egy lábat, hogy nagyot zuhant. Természetesen Würfli úr tette ezt, aki egyben roppant sajnálkozással exkuzálta magát, miközben Vanek urat gyorsan darabokra tépték üldözői: "Ne vegye rossz néven, Tintoretto úr, de ön azt állította, hogy kőfaragó és balett-táncos"... Rettenetesen ordított, és felébredt, mielőtt megfulladt volna."

Forrás: kepeskiado.hu

Olyan ez a könyv, mint Ákos anyukájának az almás sütije. Nem vagyok sütis-típus. Ha eszem is, csak csipegetek belőle, és azzal hetekre telítődöm. De az az almás süti olyan volt, hogy bár elterveztem, hogy három nap reggelire talán megeszem, nem sokon múlt, hogy nem habzsoltam be a kézbesítés estéjén az egész dobozzal. Habos, édes, könnyű, fanyar, minden harapásnál kavarognak az ember szájában a különböző ízek és állagok, amik együttesen tökéletes harmóniát alkotnak.
Hát ez az édesség-tematikájú regény is hasonló hatással volt rám.

Forrás: moly.hu

Miután beválasztottam a kötetet a tételre, rájöttem, hogy apró hibát követtem el: nem szeretem ezt a könyvet. Olvastam már egyszer, akkor valóban bőgtem, de nem csak ezen a történeten, hanem mindenen ami körülöttem történt. Az, hogy nem szeretem a könyvet, egyúttal azt is jelenti, hogy nem tudom magam úgy kinyitni a mesének, hogy annak sírás legyen a vége. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - megpróbáltam kiradírozni minden előítéletemet és rossz benyomásomat, és a maximumot kihozni magamból hüppögés terén.

Forrás: moly.hu

Ez az első Krúdy-élményem. Eddig kicsit cikinek éreztem, hogy még nem olvastam tőle semmit, de most úgy érzem, hiba lett volna korábban összeismerkedni vele. Még most sem feltétlenül tudtam hova tenni, utána is néztem, mások mit mondanak konkrétan erről a kötetről. A kutatás azt az eredményt hozta, hogy ez egy megosztó könyv. Vannak, akik kimondottan nem szeretik, dagályosnak, követhetetlennek, unalmasnak tartják. Vannak akik rajongják. Vannak akik szerint bizonyos életkor alatt nem lehet értékelni. Hozzáértők véleménye szerint A vörös postakocsi nem a legjobb Krúdy-írás, de felvonultatja a szerző sajátos fogásait. Nem lettem igazán okosabb mások véleményétől, úgyhogy végülis mindenféle pallérozás nélkül jöjjön az én benyomásom.

Forrás: itt

Vannak, akik tudják, hogy az októberem mellbevágó hirtelenséggel lett igen sűrű. Még egy hónapja sem sejtettem, hogy mostanra egy új város megismerése, egy új munkahelyen való helytállás fogja az energiáim 80%-át lekötni. A maradékot meg inkább főzésre használom, mint olvasásra-írásra, így újfent kicsit megcsúsztam. De mindent meg fogok tenni, hogy ne bukjam be a kihívást itt a célegyenesben.

Lássuk, mit kellene teljesíteni ebben a hónapban:

37. Egy könyv, aminek a címében egy szín szerepel
38. Egy könyv, ami megríkat
39. Egy könyv, amiben varázslat van
40. Egy képregény
41. Egy könyv olyan szerzőtől, akitől még nem olvastam semmit

Újabb olvasmány, amiről nehéz leírni a tapasztalataimat. Egyrészt, mert már két hete átszenvedtem magam rajta, és erősen megkoptak az emlékek. Másrészt, mert nemhogy mély, de sekély benyomást sem tett rám a történet. Na jó, valójában voltak benyomások, de csak a negatívak voltak annyira erősek, hogy megmaradtak bennem. Úgyhogy spoilerezek: lehúzás következik.

Forrás: moly.hu

Ebben a hónapban ez már a második ifjúsági regény. A második, amiben szerepel egy Matula. A második, ami visszarepít az iskolás-időkbe. Nem volt tudatos a halmozás, de valahol keserédes élmény, hogy ez életem első szeptembere, mikor nem ülök be az iskolapadba, és most olvasom (újra) ezeket a könyveket...

Forrás: olvasonaplo.net