A történet Spanyolországban, Barcelonában zajlik. Megismertem Barcelonát a könyvet olvasva? Nem. Ha már ismertem volna a várost olvasás előtt, valószínűleg többet tudtam volna kezdeni a városrészek, utcák, épületek említésével. Valami újat mégis megtapasztaltam a regényt olvasva.

Forrás: moly.hu

A történet - a regény népszerűsége ellenére - nekem kicsit lapos volt. Dióhéjban: a történet elején még kisfiú Daniel birtokába kerül egy könyv, ami annyira magával ragadja, hogy mindent meg akar tudni a szerzőjéről, arról az emberről, aki ilyen varázslatos mesét tud írni. A következő néhány évben azt követjük végig, hogyan is derül fény a titkokra. Megismerjük Daniel életét, szerelmeit, csalódásait, és megismerjük a rejtélyes író, Julian Carax hasonló fordulatokban bővelkedő sorsát. Ezen közben intrikák, bosszúvágy, sötét és kevésbé sötét titkok egész sorát göngyölítjük fel

Ami miatt nem tetszett: voltak benne számomra indokulatlanul túlmisztifikált dolgok, illetve olyan nagykaliberű bonyodalmak, amik az alaprejtély szempontjából nem vitték előrébb a történetet. Ezektől a motívumoktól nagyon halványan a "szenzációhajhászás" kifejezés ködlött fel az elmém egy hátsó zugában.
Ami miatt tetszett: a bevezetőben említettem, hogy volt, amiben újat mutatott a könyv. Az eddigi olvasmányaim legnagyobb része az angol, amerikai, magyar irodalomból került ki. Most ugyan európai szerzőtől olvastam Európában játszódó könyvet, ám egy számomra teljesen ismeretlen mentalitással és életszemlélettel ismerkedtem meg. Kifejezetten kedvet kaptam, hogy ilyen irányba nyissak a továbbiakban. És Senor Semperét is meglehetősen kedveltem. Ő Daniel apja, özvegyember. Természetesen Javier Bardem alakította a privát vetítésemen, hát hogyne szerettem volna?

Kellemes felüdülés volt a Háború és béke után. Hiába volt hatszáz oldal, pár nap alatt felfalható darab.