Vannak, akik tudják, hogy az októberem mellbevágó hirtelenséggel lett igen sűrű. Még egy hónapja sem sejtettem, hogy mostanra egy új város megismerése, egy új munkahelyen való helytállás fogja az energiáim 80%-át lekötni. A maradékot meg inkább főzésre használom, mint olvasásra-írásra, így újfent kicsit megcsúsztam. De mindent meg fogok tenni, hogy ne bukjam be a kihívást itt a célegyenesben.

Lássuk, mit kellene teljesíteni ebben a hónapban:

37. Egy könyv, aminek a címében egy szín szerepel
38. Egy könyv, ami megríkat
39. Egy könyv, amiben varázslat van
40. Egy képregény
41. Egy könyv olyan szerzőtől, akitől még nem olvastam semmit

37. A könyv, aminek a címében egy szín szerepel

Az egyik legkorábbi könyvespolc élményem otthonról (értsd: mióta az eszemet tudom, mindig ezen a köteten akad meg a szemem a polcon, jövet-menet) Krúdy Gyulától a Vörös postakocsi. Mikor elolvastam ezt a tételt, semmi másra nem tudtam asszociálni, bár a kínálat igen vastag ebben a témában. De mivel szégyenszemre leéltem úgy huszonhat évet, hogy Krúdytól még nem olvastam semmit, beülök a sarokba a Vörös postakocsival és egy fröccsel.

38. A könyv, ami megríkat

Érzelgős típus vagyok, nem titok. Időnként még egy-egy reklámfilmen is képes vagyok elérzékenyülni. Mégsem volt könnyű a választás. Az általam még nem olvasott könyvek igen számos tömegéből - lássuk be - elég nehéz lenne olyat választani, amiről biztosan tudom, hogy megríkat. Maradnak azok, amiket már olvastam, és emlékszem, hogy sírtam rajtuk. Ami még mindig nem garancia arra, hogy másodszor is beleizzad a szemem. Biztos, ami biztos, azt a könyvet választottam, amin emlékeim szerint a legnagyobb átéléssel bőgtem első olvasáskor. Syrie James Jane Austen naplója című kötetének teljesítményét némileg csorbítja a tény, hogy éppen akkor keveredtem szakítós szituációba, mikor a regényt olvastam. Elképzelhető, hogy adott esetben a Dörmögő Dömötör is hasonló érzelmeket váltott volna ki belőlem. Meglátjuk...

39. A varázslatos könyv

Az első gondolatom Harry Potter volt. De ha most elolvasnám az első részt, folyton a maradék hatot próbálnám becsempészni valahova. Elvetettem. A második ötlet Mary Poppins volt. Valamikor ott ült a polcomon P. L. Traverstől A csudálatos Mary, de annak nyoma veszett, s eltökéltem, hogy ha Mary Poppins, akkor csakis az alapsztorit vagyok hajlandó elolvasni. Na, az nem volt bent a könyvtárban. Ekkor jött a favágás. Ment a "könyv varázslat" a gúgliba, a gúgli kidobott valamit, irány az online katalógus, nincs bent/nincs meg. Végül a moly-on, a Haeztetszettezistetszenifog-kategóriában találtam egy könyvet, ami a hozzászólások-leírások alapján kicsit cukorsziruppal nyakon öntött Joanne Harrisnek tűnt. Természetesen nem volt bent a könyvtárban, de az írónőnek egy másik regénye igen. Remélem, van benne varázslat - ezt ugyanis elfelejtettem megnézni, a találaton felbuzdulva azonnal kivettem Sarah Addison Allentől a Sugar Queen - Édes életet.

40. A képregény

Gyermekkorom Garfield és Donald kacsa magazinjaitól eltekintve nem vagyok nagy képregény fogyasztó. A napilapokban megjelenő Kázmér és Huba képsorok teljesen kielégítik ilyen irányú igényeimet. Az egyetlen képregény-típus, aminek évek óta rajongója vagyok, az (újra)színezett Korcsmáros Pál-féle Rejtő-feldolgozások. Miután hozzájutottam az első keményborítós példányomhoz, el is határoztam magamban, hogy megtanulok "korcsmárosul" rajzolni. Nem sikerült. Azóta megelégszem a nézegetésével. És végre alkalmam adódott, hogy az eddigi egy kiadványomat elkezdjem gyűjteménnyé alakítani, A 14 karátos autó beszerzésével.

41. Könyv olyan szerzőtől, akitől még nem olvastam semmit

Ezen tétel esetében minimális fejtörésre sem volt szükségem. Ákos a kezembe nyomta Sylvia Plath Az üvegbura című könyvét, mondván olvassam el. Elolvasom.