Valahogy úgy jártam ezzel a könyvvel, mint Ugron Zsolna erdélyi úrilányaival.
Nem azért ült a polcomon közel egy évig, mert nem érdekelt, hanem azért, hogy legyen mit olvasnom a kihívásban erre a tételre. Amikor megkaptam a nagynénémtől tavaly karácsonyra, anya rögtön kölcsön is kérte. Fogalmam sem volt, miről szól, direkt nem is néztem utána, de ez már önmagában felcsigázta az érdeklődésem. Aztán jövet-menet, ahányszor láttam a könyvszekrényben, mindig elfogott a lelkiismeret-furdalás, hogy még mindig ott ül érintetlenül. Végül nagy várakozással láttam neki, de valahogy mégsem azt kaptam, amit vártam.

Forrás: moly.hu

Ez egy megosztó könyv. Nem a tömegeket osztja meg, ilyen meg olyan vélemény alapján, hanem minden egyes olvasóját, egyénenként. Legalábbis amennyire a szűk merítésű utánajárásom alapján tapasztaltam. Sem a kritikusok, sem a laikus olvasók nem tudtak egyértelműen állást foglalni, mindenkinél azt láttam, hogy "ez tetszett, azt kár volt beleírni". Így vagyok ezzel én is. Na de lássuk, mivel is állunk szemben.

Műfaját tekintve nem regény. Inkább egy önéletrajzi írás(-szerűség). Bodor Johanna, táncművész írta életének arról a néhány évéről, amit szülei és saját kivándorlása között töltött el Ceausescu Romániájában. Figyelembe véve, hogy ez alatt az időszak alatt le kellett érettségiznie, balettvizsgát tennie, visszautasítani az álomállást a Bukaresti Operaházban, és megszervezni a saját névházasságát egy magyar férfival, izgalmas és érdekes kellett volna legyen a történet.

Az is volt. De valahogy mégsem. Nehéz ezt megfogalmazni, hogy miért volt mindig csak majdnem jó.
A balettel kapcsolatos leírások lebilincselőek voltak, és tényleg úgy mutatta be a miliőt, ahogy csak egy bennfentes tudja.
Nagyon jó hangulatúak voltak a Bodor-lakásban szervezett, lehallgató készülékek ellenére is fergeteges magyar értelmiségi összejövetelek.
A trükközések, amik élhetővé tették a jegyrendszeres, gázban, melegvízben szegény mindennapokat olyan humorral vannak leírva, hogy nem hatnak panasznak.
Egy különleges helyzetben élő lány életét ismerhetjük meg - keményen dolgozik, hogy az álmait elérhesse, színészek, művészek, írók között éli mindennapjait. Közben szívszorító helyzettel kell megküzdjön. A család Magyarországra szeretne költözni. A bátyja névházasság útján már kint van. Ugyanezt az áldozatot neki is meg kell hozni, mert a szüleik csak ezután csatlakozhatnak hozzájuk, családegyesítés céljából. Ám miután megtalálta a család a megfelelő személyt, s elindult a bürokrácia két éves darálója, a szülők más utat találnak a kimenekülésre. Az életbe éppen kilépő lány pedig ott áll egyedül, tudva, hogy az önfeláldozása fölöslegessé vált, de végig kell játszania a színjátékot.

Sokan felhozzák az írás ellen, hogy nem érdekelte volna őket a pasizós, bulizós, tombolós időszak majdhogynem részletesebb leírása, mint a "fő csapásvonal". Talán valóban kicsit többet tudunk meg, mint akarnánk. Másrészt, megkérdezném a kedves erkölcsőröktől: egy tizennyolc-tizenkilenc éves lány hogy máshogy lázadna, ha ekkora nyomás van rajta? Illetve mások nevében nem nyilatkozhatok, de a magam részéről semmiképp nem ítélek meg senkit a saját tévútjai és felelőtlen döntései, illetve azok következményei miatt. Bőven elég nekem a sajátjaimat a helyükön kezelni. Mondjuk ezzel együtt, ezekből a részekből tényleg beértem volna kevesebbel.

Érezhető az is, hogy nem író tollából származik a mű. Időnként kissé slendrián a fogalmazás. Többen nehezményezik ezt is.

Nekem csak egyetlen komoly ellenvetésem van a könyv ellen. A címe: Nem baj, majd megértem. Ezt azért nem értem, mert a lány, akinek az életében részt veszünk ebben az időszakban, mindent nagyon is jól ért és átlát, rendkívül magabiztosan oldja meg a problémáit. Vártam volna a könyv végére, hogy kiderüljön a titok. Ez elmaradt.

Viszont határozottan felkeltette az érdeklődésemet, hogy olvassak még az időszakról más szemszögekből, ezt mindenképp a javára írom. És igazából egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, akit érdekel, hogy hogyan élte egy nem éppen átlagos kisebbségi család az életét a Ceausescu-érában.