Az Álmatlanságban Lem öt írása van összegyűjtve. Legutóbb - több mint egy éve - a másodikban akadtam el. Most a másodikat magabiztosan olvastam végig, abban a meggyőződésben, hogy a harmadikba buktam bele. Őszintén bevallom, ebben a nekifutásban, bár végigolvastam a könyvet, többször aludtam bele, minthogy azt számszerűsíteni akarjam. Ez azért némileg hehe, tekintettel a kötet címére.

Forrás: moly.hu

Így az utolsó napokra tökéletes választás volt ez a könyv. Szórakoztatni szándékozott, s ezt meg is tette. Éppen olyan könnyű összefoglaló következik, mint amilyen maga az írás volt.

Forrás: moly.hu

Igazából már jó ideje kíváncsi voltam erre a könyvre. Meglepő módon egy Joanne Harris novella miatt. Csak nagyon érintőlegesen tudtam, hogy miről szól, s a téma ugyanúgy visszatartó erőként is dolgozott bennem, mint érdeklődésemet piszkálgatóként. Valószínűleg ha nem kerül be a kihívásba, sok év múlva, lesütött szemmel, azonnal a táskámba süllyesztve hoztam volna ki a könyvtárból. Most is ujjhegyek közé csippentve kezdtem olvasni, kifejezve ezzel, hogy annyira sem vállalok közösséget vele, hogy tisztességesen kézbe vegyem. Ez az állapot nagyjából az előszó végéig tartott. Aztán beszippantott.

Forrás: Európa Könyvkiadó

Bizonyos szempontból ez a legemlékezetesebb iskolai kötelező olvasmányom. Irodalom tanárnőnk úgynevezett "tízpontosokkal" ellenőrizte, ki mennyire tájékozódott a feladott irodalmi művekben. Tíz rövid kérdés, tíz egy szavas, maximum egy mondatos válasz. A kérdések időnként, főleg ha felületesen olvasta az ember a könyvet, vagy épp csak átfutotta, nagyon rafináltnak tudtak tűnni. A Bánk bán kapcsán többek között az iránt is érdeklődött, hogy mi szerepelt az összeesküvők pajzsán. Erre válaszul a fél osztály leírta azt a teljesen légből kapott választ, hogy egy menyét. (A helyes válasz az írás végén olvasható.)
Mai napig a menyét jut eszembe, ahányszor a Bánk bánnal kerülök kapcsolatba.

Forrás: Európa Könyvkiadó

Amikor kiválasztottam ezt a könyvet, mindössze annyit tudtam róla, hogy Gyárfás Endre írta, amivel már félig meg is vett magának, illetve amit a fülszövegen olvastam. Ebből arra következtettem, hogy arról fogok olvasni, meddig terjed a magyar leleményesség a mutyizás terén. Összesen két beszámolót találtam róla, az egyik végtelenül elmarasztaló volt, a másik befogadhatatlanul elragadtatott. A várakozásaim ennek megfelelően leginkább semmilyenek nem voltak.

Forrás: moly.hu

Az október-novemberi rekord-csúszás kihatással volt a decemberi bejegyzések időzítésére is. De az mindenképp megnyugtató, hogy legalább az olvasmányokkal menetrend szerint haladok, ha már az irományokkal nem. Persze utóbbiakkal is utol kell érjem magam a következő két hétben.

Lássuk, mi vár még rám:

46. Egy könyv olyan szerzőtől, akinek a monogramja egyezik az enyémmel
47. Egy dráma vagy színmű
48. Egy betiltott könyv
49. Egy olyan könyv, ami tévés produkció alapján készült (vagy fordítva)
50. Egy olyan könyv, amit valamikor elkezdtem, de nem fejeztem be

Fable-nek két karácsony-időben zajló története van. Ez, és távoli unokatestvére, a Szennyből az angyal. Az évnek ebben a szakában általában valamelyiket műsorra tűzöm. Nem azért, mert el akarnám banalizálni, pláne profanizálni a karácsony jelentőségét. Sokkal inkább azért, mert ezek a könyvek szórakoztatóan forgatják kis azt az ünnepélyeskedő közhelyáradatot, ami a tévéből, a netről, az óriásplakátokról, a szupermarketekből ömlik ránk ilyentájt. És mindezt egy jó kis Fable-sztori keretei között.

Forrás: moly.hu

Azért kaptam kölcsön ezt a kötetet, hogy Az átváltozást olvassam el. Elolvastam, és úgy gondoltam, hogy javítok az esélyeimen, hogy bármit is írjak a könyvről, ha még néhány elbeszélést a magamévá teszek. Így kiterjesztettem az ismerkedést a szerző életében megjelent írásokra is. Rá kellett jönnöm, hogy Kafka írásai olyan gondolatokat mozgatnak meg bennem, amiknek a kifejezéseire egyelőre még nincs meg az eszköztáram. Így aztán nem is magukról az elbeszélésekről óhajtok írni, hanem egy-egy gondolatot a saját reakcióimról. És ebben a szándékomban megtámogatva érzem a Kafka-idézet által, ami pont tegnap jött velem szembe: "Many a book is like a key to unknown chambers within the castle of one's own self." (Bocs, hogy angolul, de nem vagyok egy Tandori Dezső*).

Forrás: antikva.hu

* Tandori fordításában olvastam Kafka elbeszéléseit.

Szeretem ezt a könyvet. Főhősnője Burián Ágnes, frissen érettségizett, csillaghegyi lakos. Nem volt tudatos döntés, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy a legutóbbi három olvasmányom az életbe frissen kilépő, útkereső, fiatal-felnőtt lányokról szólt. Érdekes, hogy az, hogy mikor és hova születtek, hogyan nőttek fel, mennyiben befolyásolja, hogy miképp reagáltak az útjukat álló nehézségekre. De mielőtt még nagyon elmerülnék egy összehasonlító tanulmány felvázolásában, emlékeztetem magam, hogy most csak erről az olvasmányomról kell számot adjak.

Forrás: moly.hu