Hasonlóan vagyok ezzel a regénnyel, mint Sherlock Holmes történetével. A teljes Poirot-sorozatot volt szerencsém végignézni (mert mégsem üldögélhet csöndben az ember lánya órákig a kötése, horgolása felett), így a karakterekről, illetve a konkrét sztoriról is voltak már benyomásaim.

De ugye a könyv az mindig más. Önmagában élmény kézbe venni. Főleg ezt a kötetet - szeretem az Európa Agatha Christie kiadásait: keményborítós, keskenyebb az átlagosnál, elég jellegzetes. Ráadásul hosszabb ideje ez volt az első olyan könyv, amit frissen, ropogósan a boltból hoztam el. Talán így érthető, hogy a szokásosnál hosszabban időztem a lapozgatásával, szimatolásával, nézegetésével, sőt, most még az első kézbevétel körülményeinek ecsetelésével is.
De talán ideje lenne már a tartalomról is ejteni pár szót.

Forrás: europakiado.hu

Amint azt már írtam, a karakterekről volt egyfajta elképzelésem. A regényben a sorozat négy fő szereplőjéből három jelent meg.
Maga Hercule Poirot. Nem tudom, hogy ha David Suchet nem nőtt volna össze teljesen ezzel a szerepével a köztudatban, akkor is ezt mondanám-e, de ő Poirot. A járás, a gesztusok, a kifejezések, a kisugárzás mind megvan. A könyvben kicsit talán közvetlenebb és bogarasabb - mondhatni emberközelibb -, mint a sorozat-beli megfelelője.
Hastings kapitányról már a Sherlock-bejegyzés kapcsán megemlítettem, hogy erős párhuzamot vélek látni közte, és Watson doktor között. A zseni jobbkeze, rendkívül öntudatos, ám kevéssé gyors felfogású. Hastings esetében ehhez még csapódik egy (véleményem szerint inkább lányokra jellemző) reménytelenül romantikus hozzáállás: minden nőbe beleszeret, aki egyszer rámosolyog. A sorozatban sikerült hozni ugyanezt a karaktert.
Japp felügyelő a könyvben és a filmben nem egészen ugyanúgy jelenik meg, bár erre nem mernék megesküdni, mert viszonylag kevés szerepet kapott ebben a történetben. A külsőségekben mindenképp eltérés, hogy míg itt egy "alacsony, ravasz képű" férfit írnak le, a sorozatban egy jól megtermett, bajszos, ballonkabátos felügyelőt kapunk.

A titokzatos styles-i eset nagyvonalakban Styles St. Mary úrnőjének hirtelen, de nem teljesen váratlan haláláról, meggondolatlanul kötött házasságáról, nevelt fiairól, sztrichninről, és persze Poirot szerencsés ott-tartózkodásáról szól.
Mivel egy krimi esetében nem lenne szerencsés, ha nagyon elmerülnék a cselekmény boncolgatásában, inkább folytatom a feldolgozással való összehasonlítását. A cselekmény, a bonyodalmak és a végkifejlet nagyjából megegyeznek. Bizonyos karakterek nem kerültek át a regényből a sorozatba - így természetesen egyszerűsödik a történet, de valójában csak olyan mellékszálakat vágtak le, amik a kinyomozandó bűnügyet nem befolyásolják. Egyes karaktereket határozottan máshogy jelenítettek meg, annak ellenére, hogy ezt a változtatást nem indokolta semmi a történet szempontjából. Illetve a televíziós verzióba bekerült még egy teljesen indokolatlan intrikus-szerelmi szál, ami számomra azért érthetetlen, mert ez a kapcsolat ugyanoda vezetett, ahova a könyvben is, szenvedélyes érzelmek nélkül. De biztos ez kellett ahhoz, hogy a tévénézőt lekössék (mint a kötelező csók-jelenet mostanság, akár olyan karakterek között is, akik az eredetiben legfeljebb köszönőviszonyban voltak...).

A könyv tetszett. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy ki a gyilkos, és milyen módon bukik le, végig érdekelt. Izgalmas volt, fordulatos, nemletevős. Nem egyszer-olvasós.