Fable-nek két karácsony-időben zajló története van. Ez, és távoli unokatestvére, a Szennyből az angyal. Az évnek ebben a szakában általában valamelyiket műsorra tűzöm. Nem azért, mert el akarnám banalizálni, pláne profanizálni a karácsony jelentőségét. Sokkal inkább azért, mert ezek a könyvek szórakoztatóan forgatják kis azt az ünnepélyeskedő közhelyáradatot, ami a tévéből, a netről, az óriásplakátokról, a szupermarketekből ömlik ránk ilyentájt. És mindezt egy jó kis Fable-sztori keretei között.

Forrás: moly.hu

Mi is ez a sztori? Egy nagyon sok szálon futó, egy pontban összesűrűsödő, majd újra szétváló történet gyűjtemény. Mint ahogy az ünnepek táján az szokásos, közelebbi, s távolabbi családtagok gyűlnek össze, mindenki hozza a maga életét (s annak csontvázait), és próbálja azt kicsit félretenni, és közösen megélni a pillanatot a számára fontosakkal (vagy valahogy így kellene legyen...). Ebben a történetben ez annyiban módosul, hogy nem csupán családtagok, hanem várt, s váratlan ismeretlenek is belecsöppennek az ünneplő körbe, és a "kísérő tünetek" nem, s nem hagyják kikapcsolni magukat.

Konkrétan: a Tudor család karácsonyában veszünk részt. A vendéglátó a bolondos nagynéni, akinek házában állandó szellemjárás zajlik, lévén sűrű múltú az épület, ráadásul a néni ezotériás hajlamai, és egykorvolt férjétől megnemválni-akarása teljesen kontrollálhatatlanná tette a halvajárók aktivitását. A várt vendégek: menopauzától kattant húga, hipochondriás öccse, kétségek közt hányódó menyasszony unokahúga, kisakaratú unokaöccse, s annak kincsvadász párja, gyermekével. Elvesztettétek már a fonalat? Helyes, mert most jön csak a java.
Érkezik még egy rablós hajlamú ikerpár, az őket üldöző, amúgy lánybúcsúba indult, ezért hóna alatt szexapácát hurcolós, drogfőnöktől autót rekvirált zsarupáros; mentőautót elkötő, nagy beleérző-képességű gyermek-lelkű ápolt, s a bedzsinázott Mikulás. Továbbá állandó telefonos kapcsolatban vagyunk a bizonytalankodó ara hiúbetegszuperprofesszor vőlegényével.

Az egy ingatlanban összezárt emberek számossága és sokfélesége garantálja a bonyodalmak halmozódását. S amikor már azt hisszük, hogy végre minden kibogozódott - de legalábbis hőseink magánélete helyrezökkent, megérkeznek a drogbáró küldöttei, aki igen zokon vette autója, s főleg annak tartalmának eltulajdonítását.

Mondhatnánk, hogy a szokásos Fable-történet. Hiszen lecsupaszítva a fable-hősnő találkozik a fable-i férfiideállal, és kirobban köztük a fable-i szerelem. Ezen közben fable-i bonyodalmak és fable-i mellékszereplők veszik őket körbe. Sokan mondják, hogy minden Fable-írás ugyanolyan. Szerintem nem. Csak amennyire az élet. Lecsupaszítva az átlagember élete is pont ugyanolyan, mint a néhány milliárd másiké. A részletek azok, amik egyénítik.

Csak hogy valami negatívat is írjak róla: nekem a végső maffiás leszámolás nélkül is kerek lett volna a történet, bőven elegendő lett volna krimi-szálnak a rablós ikerpár utáni hajsza. Persze akkor elmaradt volna a szellemjárás csúcspontja, de nekem ez a rész kicsit megborította az egész regény vakációzós hangulatát.