Szeretem ezt a könyvet. Főhősnője Burián Ágnes, frissen érettségizett, csillaghegyi lakos. Nem volt tudatos döntés, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy a legutóbbi három olvasmányom az életbe frissen kilépő, útkereső, fiatal-felnőtt lányokról szólt. Érdekes, hogy az, hogy mikor és hova születtek, hogyan nőttek fel, mennyiben befolyásolja, hogy miképp reagáltak az útjukat álló nehézségekre. De mielőtt még nagyon elmerülnék egy összehasonlító tanulmány felvázolásában, emlékeztetem magam, hogy most csak erről az olvasmányomról kell számot adjak.

Forrás: moly.hu

Janikovszky Évához alapvetően nem a regény műfaját kapcsolja az ember. Pedig a gyerekszáj-monológok előtt több lányregényt is írt, nem is akármilyet: szocialista-didaktikusokat. Ez sokaknak böki a szemét.
Többször olvastam már ezt a könyvet, és bevallom őszintén, amíg nem tudtam, hogy milyen "sugalmazásokra" kell benne figyelni, egyáltalán nem tűnt fel a nevelési szándék. (Én kis naiv...)

Ami viszont feltűnt: mennyire más volt ezt a könyvet 13-15 évesen olvasni, mikor a 18 éves Burián Ágnes már felnőtt nőnek tűnt, és mennyire más 26 évesen olvasni, mikor szeleburdi fruskának tűnik.
Viszonylag gyorsan tisztába kerülünk a bonyodalommal: Ágnes nagyon készült, de nem vették fel az egyetemre. Üzembe nem akar menni dolgozni, mert úgy érzi többre hívatott, ráadásul akkor nem is lenne méltó egyetemista udvarlójához. De telik a nyár, minden volt osztálytársa elhelyezkedik vagy férjhez megy, a szülei részéről is egyre inkább érezhető a nyomás, hogy most már kezdjen magával valamit. Hősnőnk persze ezt úgy érzékeli, hogy őt senki nem érti meg, hiszen ha nem így lenne, tudnák, hogy ő semmi más nem lehet az adott élethelyzetben, csak egyetemista. Végül, hogy megmutassa szüleinek, hova vezet a lépéskényszer, amibe beletaszították, "úgy kell nektek"-alapon jelentkezik egy ápolónő-képzőbe. Ezután jön a meglepetés: döntése maximális elégedettséget és nem várt támogatást hoz környezetében. Nincs választása, végig kell játszania a szerepet, amibe dacból belemászott.

A regény ötven éve íródott. Jó azt tudni, hogy a lányokat ötven éve is ugyanazok a problémák kínozták, mint öt éve engem. Ugyanúgy bonyolították meg a saját életüket. Ugyanúgy próbáltak megfelelni annak a fiúnak, aki nem vette komolyan őket. Ugyanúgy azonnali (és plátói) szerelemre lobbantak, mikor felismerték a valamirevaló férfit az addigi fiúk után, s az elismerően viszonyult hozzájuk. Ugyanolyan egyszerű és magától értetődő volt az Igazi szerelem.

Tíz évvel ezelőtt Burián Ágnes felnőtt nőnek tűnt. Hiszen már érettségizett, egyetemista udvarlója a Körúton lakik, maga intézi az ügyeit, összejár a barátnőivel, koktél partira megy Pestre. S szegény-szegény Ágnest még mindig gyerekként kezelik a szülei.
Most Burián Ágnes egy szeleburdi fruskának tűnt. Egy tinilány. aki felnőttnek hiszi magát. Aki azt hiszi, hogy beleszerethet a jóképű doktor-tanára. Aki türelmetlen ingerültséggel viseli el dédnagyanyja gondoskodását, míg nem kell szembesülnie vele, hogy nem lesz mellette örökké. És akinek szenvedélyes hebrencskedését - szerencséjére - párja higgadtan eltűri, kivárva, míg magától rájön, hogy megint épp maga alatt vágja a fát.

Szeretem ezt a könyvet. Ahogy különböző fórumokon láttam, sokan vannak ezzel még így. Azt hiszem, a titok az lehet, hogy minden budapesti lányban van egy kicsi Burián Ágnesből.