Nehéz összeszedni a benyomásaimat erről a könyvről, ezért is nem írtam le őket eddig, annak ellenére, hogy már egy hete túl vagyok rajta. Történt ugyanis, hogy szerencsétlen módon belefutottam a könyvtári könyvek egy olyan velejárójába, amit ha módomban áll, igyekszem elkerülni. Most viszont nem sikerült, és ez a körülmény sokkal mélyebb benyomást tett rám, mint az írott szöveg. Maga a tárgy ugyanis, amit a kezemben tartottam, konkrétan undorító volt. Tele volt morzsákkal, döglött bogarakkal, ragacsokkal, különféle színű foltokkal, egyes lapokon 40%-os fedettségű kávé- vagy vérfoltok éktelenkedtek, jó hogy nem volt lehányva (már ha...). Viszolyogtam, ahányszor kézbe vettem, nem volt gusztusom az ágyban olvasni, lefekvés előtt... El sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen méltatlanul és tiszteletlenül bánni egy könyvvel. Plána, ha azt az ember kölcsönbe veszi, és tudja, hogy még százak kezén fog átmenni, miután ő végzett vele. És történhet bármi, innentől mindig ez az élmény fog eszembe jutni Nagy-Britannia kiadása évében legromantikusabb regényéről.

Forrás: libri.hu

Pedig a borító szép, a tördelés és fejezetjelölő grafikák tetszetősek, a papír és a nyomtatás a nagy terjedelem ellenére igényes. Rég olvastam kifejezetten szerelmetes-romantikus regényt, fel voltam készülve a nyálas-csöpögős lávsztorira. Nem csak a külcsín miatt kaptam mást, mint amit vártam.

VIII. Henrik történetét eddig leginkább a Tudorok sorozatból ismertem, Jonathan Rhys Meyers szenvedélyes, telhetetlen, hiú Henrikjével, Natalie Dormer rafinált Anne Boleynjével, Maria Doyle Kennedy méltóságteljes Aragóniai Katalinjával, az intrikus és dekadens angol királyi udvarral.
Ez a történet egy teljesen más nézőpontot mutat be. A másik Boleyn lány, Mary Boleyn élményeit írja le. Maryvel kapcsolatban a sorozatból csak két momentumot tudok felidézni - az eleje táján francia praktikákat ismerő könnyűvérű nőként jelenik meg, akiben Henrik futólag kedvét leli, mielőtt felfigyel a nagyvadra, a nővérre, Annára, illetve már Anna királynősége idején bukkan fel újra, mikor éppen kitagadja a család, mert rangon alul, szerelemből férjhez ment.
A könyv alapját egy olyan momentum adja, amit az általam ismert források kivétel nélkül pletykaként említenek. Mary Katalin udvarhölgye volt, mikor Henrik szemet vetett rá. A családja arra utasította, engedjen a királynak, hogy így jussanak közelebb a trónhoz a törtető Boleynek. Így Mary két gyermekének az apja nem a férje, William Carey, hanem maga a király volt. Anna feladata az lett volna, hogy ne engedje a király érdeklődését a rivális Seymour család lányai felé fordulni, míg Mary újra bevethetővé nem válik a szülés után. Ám Anna szeme előtt magasabb cél lebegett: a királyt elhódítani nemcsak a húgától, hanem a törvényes királynétól is.

A történet valójában nem is szerelmi háromszög, minimum dodekaéder. És nekem nem is tűnt túlzottan romantikusnak addig a pillanatig, míg Mary viszonya véget nem ér Henrikkel. Mondhatni, akkor kezdődik csak a valódi bonyodalom - legalábbis a címszereplő szempontjából. A férj - Carey - nemcsak hogy visszafogadná, egyenesen visszaköveteli feleségét, aki kikerült a király érdeklődésének középpontjából. De mielőtt újfent összemelegednének, elviszi egy betegség. Ekkor kerül a képbe William Stafford, aki kitartó udvarlásával, Mary múltjának teljes elfogadásával, lovagias viselkedésével végül elnyeri a lány kezét. A könyvnek ebben a szakaszában már-már megvolt a hangulat, amit vártam. Tudtam azonosulni a szereplőkkel, izgulni értük - annak ellenére, hogy Mary naivitása és jóhiszeműsége folyamatosan idegesített.

Aztán megnéztem a Scarlett Johansson-Natalie Portman-Eric Bana-féle feldolgozást. Nem kellett volna. A szereplők/karakterek kivétel nélkül jellegtelenek és kisstílűek voltak, a történet egy Disney-rajzfilm volt a könyvhöz képest, és olyan logikai ugrások voltak benne, amiket nem is értem, hogy hogy hagyhattak benne jó lelkiismerettel a készítők. Semmiképp nem ajánlom, hogy megnézze valaki, aki a könyvet olvasta, ha csak nem akarja végigbosszankodni az egészet. Viszont akik a filmet már látták, netán tetszett is nekik, de a könyvet még nem olvasták, mindenképp tegyék meg, sokat fog hozzátenni az élményhez.