Bizonyos szempontból ez a legemlékezetesebb iskolai kötelező olvasmányom. Irodalom tanárnőnk úgynevezett "tízpontosokkal" ellenőrizte, ki mennyire tájékozódott a feladott irodalmi művekben. Tíz rövid kérdés, tíz egy szavas, maximum egy mondatos válasz. A kérdések időnként, főleg ha felületesen olvasta az ember a könyvet, vagy épp csak átfutotta, nagyon rafináltnak tudtak tűnni. A Bánk bán kapcsán többek között az iránt is érdeklődött, hogy mi szerepelt az összeesküvők pajzsán. Erre válaszul a fél osztály leírta azt a teljesen légből kapott választ, hogy egy menyét. (A helyes válasz az írás végén olvasható.)
Mai napig a menyét jut eszembe, ahányszor a Bánk bánnal kerülök kapcsolatba.

Forrás: Európa Könyvkiadó

A havi felvezetőben szót ejtettem arról, hogy ezt a kötetet milyen okok miatt kellett most megvennem. De pár szót arról is szólnék, hogy miért pont ezt a kiadást választottam, ha már... Az a helyzet, hogy ebben a hónapban nem akartam (a karácsonyi ajándéknak szántakon túl) könyvet venni. De nem volt választásom, ezért előre megfontolt szándékkal a Diákkönyvtár kiadványok felé vettem az utam, mert azok a leginkább pénztárcakímélők. Már nyár óta szemeztem ezzel az új szériával, amibe a Bánk bánom is tartozik. Hozzáértő, tipográfiával foglalkozó emberek nagyon sok csúnyát mondtak ezekre a típusú borítókra. Én laikus vagyok, így elárulom, nekem tetszenek. Közelebbről megvizsgálva lehetne kicsit átgondoltabb a megvalósítás, de a koncepció, illetve a szándék, hogy egy friss desingn-nal fogják meg a célközönséget, kimondottan jó ötlet..

Körülbelül tíz éve olvashattam legutóbb a Bánk bánt, és a menyéten kívül nem sokra emlékeztem belőle. Így most nagyon tudományosan láttam neki a magyar drámairodalom egyik legfontosabb darabjának. Mivel valós történelmi személyekről és valós történelmi eseményekről szól, folyamatosan követtem a Jegyzet magyarázatait. És így, láss csodát, nem zavarodtam bele, hogy ki kicsoda, ki kivel van, most akkor ki csinált mivel mit...?

Ha valakinek menyét-szinten sem lenne meg a sztori, dióhéjban leírom. Egyik legizgalmasabb életű Árpád-házi királyunk, II. András udvarában játszódik. Az uralkodó épp távol van, hadjáratot vezet. Felesége, a külföldi Gertrúd, látványosan a saját köréhez kapcsolódó Merániaknak kedvez, szemben a magyar főurakkal. Utóbbiak Péter ispán vezetésével lázadást terveznek, ennek vezetésére szeretnék megnyerni Bánk bánt, a nádort. Őt azonban feltétlen uralkodóhoz való lojalitása egyértelmű elhatárolódásra készteti.
Akkor durran el az agya, mikor kiderül, hogy a királyné öccse álnok módon (hevítő porok alkalmazásával) elcsábította fiatal feleségét. Ehhez adódik még a hűséges jobbágy panaszáradata, amiből kiderül, milyen lehetetlen helyzetbe hozta Gertrúd politikája a magyar jobbágyokat és parasztokat.
Összességében mégis inkább személyes, mint politikai okból végez a királynéval, de mivel ezzel az országnak javára tett, s ezt a visszatérő király is belátja némi vívódás után, Bánk erkölcsi győztesként kerül ki a történtekből.

Nem könnyű olvasmány, mert a korabeli nyelvhez képest is archaizál Katona (a favoritom a többször szereplő "tipeg-topog" kifejezés), és egy brazil szappanoperában nincs annyi intrikálás, hűség, erkölcs és gyávaság, köpönyegforgatás és szenvedély, mint ebben a drámában. De így, hogy vettem a fáradtságot, és tényleg végig nyomon követtem a háttér információkat, kifejezetten érdekesnek, izgalmasnak találtam.

És végül a megoldás a feladványra: az összeesküvők pajzsán trónus előtt vérbefagyott asszony látható.