Miben tud többet a Gilead, mint a nem Pulitzer-díjas könyvek? Nem tudom.
Milyen hatással volt rám a történet? Teljesen összezavart.
Ha egy könyv kapcsán zavarbajövök, általában utánanézek, hogy mások mit írtak róla. Nem azért, hogy az ő véleményüket visszhangozzam, hanem azért, mert akár egyetértek velük, akár nem, könnyebb szavakba önteni a saját benyomásaimat, ha másokéhoz viszonyíthatom.
Amit erről a regényről írtak: szép, ösztönző, számvetésre indító, felemelő ovasmány. Én ezekkel leginkább nem értettem egyet.

Forrás: Magvető kiadó

Marilynne Robinson amerikai írónő. Wikipédia oldalán külön bekezdés szól arról, hogy melyik felekezetek tagja, felmenői prédikátorok, ő maga nagyra tartja Kálvint.
Gileád a Bibliában több alkalommal szereplő hely (hegy), mely jelentős történéseknek volt helyszíne.
Marilynne Robinson Gilead-ja egy poros amerikai kisváros, a préri közepén. A regény Gilead idős, szívbeteg lelkészének levele a most hétéves fiához, akit nem fog látni felnőni.

A témája miatt akartam elolvasni a könyvet. Kíváncsi voltam, hogyan jelenik meg a tiszteletes hite a történetben. A gonoszkodó részemet elhallgattatta az, hogy egy-két látomást-miegymást leszámítva hiteles képet kapunk a hit mindennapokban való megéléséről. Ám azt nem tudom hova tenni, hogy a mesélőnk, aki bekezdésenként legalább egyszer megemlíti at Urat, legfeljebb egyszer (rémlik, hogy egy alkalommal figyeltem fel rá, de utólag nem tudtam visszakeresni) hozza szóba Jézus Krisztust háromszázötven oldal alatt, aki amúgy a keresztény vallás alfája és omegája volna. Ez az első dolog, ami zavarba hozott.

A második az, hogy nem nagyon lehet megállapítani, hogy mi a műfaj. Levélnek indul, amiben a tiszteletes leírja a fiának, hogy mit szeretett volna neki elmondani, ha részese lehetne a felnőtté válásának. De aztán mindenről eszébe jut valami, amit elmesél. Így aztán visszaemlékezés-félévé válik a történet, amit helyenként naplóbejegyzés-szerűségek tarkítanak.

További kérdés, hogy miről/kiről szól az elbeszélés? John Ames tiszteletesről? A felmenőkről, akikről tudnia kell az utókornak? Gileadról, aminek minden apró-cseprő rezdülését ismeri a lelkésze? Esetleg Jack Amesről, az elveszett keresztfiúról? Van, hogy semelyiken nincs igazán hangsúly, van hogy egyértelmű, hogy ki áll a középpontban.

Nagyot markol a szerző, sok mindent tár elénk, jól szerkeszti egybe. Az alaphelyzet és ahogy megélik a szereplők, tényleg szép. Ellenben engem egyáltalán nem késztetett számvetésre, ellentétben nem egy, a kihívás során olvasott könyvvel. Felemelő olvasmánynak sem tudom mondani. Elolvastam, mert érdekelt, hogy mi lesz a történet vége. Nem szippantott be, jól el is húzódott, mire átrágtam magam rajta. Az utolsó ötven oldal volt az, aminél azt tudtam mondani, hogy érdemes volt eddig kitartani.
Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam. De gyanítom, hogy nem ez volt a megfelelő alkalom a találkozásra.