Gyorsan eljutottam egy olyan könyvhöz a listán, amit nagyon nem akartam elolvasni. De muszáj volt, mert ez volt a boltban az egyetlen olyan könyv, ami tisztán, kiskapuk nélkül megfelelt a kritériumnak.

A szerzők: egy nő, egy férfi. Egy pszichológus, egy újságíró. Nem ismertem őket, csak annyit tudtam róluk, amennyi a borítón szerepelt.

Forrás: Athenaeum Kiadó

Bár utólag azt mondom, a borító a legkevésbé sem mérvadó. Komoly kétségeim vannak, hogy vajon aki címet adott a kiadványnak, megtervezte a külcsínt, vagy összefoglalót írt a hátoldalra, olvasta-e egyáltalán a könyvet. A külső alapján az volt a benyomásom, hogy ez valamiféle párkapcsolati szótár (a borítón szereplő szókapcsolat...), romantikus aforizmagyűjtemény, amit azok adhatnak egymásnak valentin napra ajándékba, akik már unják a bonbon majszolást és rózsafonnyasztást, és eredetiek, okosak akarnak lenni.

Nem vitt rá a lélek hogy kinyissam. De előbb-utóbb muszáj volt rászánnom magam, hiszen "időre olvasok". Szóval egyszer nagy levegőt vettem, és elkezdtem. Meglepődtem. Tetszett. Időnként annyira, hogy elkezdtem másoknak is ajánlgatni, egy-egy gondolatot hangosan felolvasni. Ami azonnal feltűnt, hogy ez a könyv nem a párkapcsolatokról szól. A gondolatfutamokat meghatározó címszavak sokkal inkább a jelenkori életünkben jelenlévő jelenségeket dobták fel témaként. Minden fogalomról írt egy cikket TA és egyet HG. Nem minősítik a témákat, nem akarják megmondani, hogy mit gondoljunk róla, egyszerűen csak leírják, hogy ők mit gondolnak róla. Jobb esetben ez arra indítja az olvasót is, hogy maga is elgondolkodjon, hogy ő mit gondol róla.

HG írásait jobban szerettem. Egy őszinte, nagyon szimpatikus férfit ismertem meg a sorok mögött, akinek a nőket érintő kérdésekben leírt véleményére tudok adni, mert hitelesnek látom. TA cikkei nekem időnként túl "szakmázósak" voltak. Volt, hogy azt sem értettem, hogy ez a soksok okosság milyen módon kapcsolódik a felvetett címszóhoz. Ellenben majdnem mindig hozzáfűzött egy irodalmi idézetet is, amik általában nagyon tetszettek, nagyon odavalók voltak. És bizonyos írásai alapján azzal szembesültem, hogy ami feldolgozatlan tüskék vannak bennem egy-egy élményem kapcsán, azzal nem vagyok egyedül. Mások is tesznek időnként ostobaságokat, és ők sem érzik magukat jobban utána, mint én.

A cím: Rád találni. Egy betű módosításával igazabbnak érezném: Rám találni. Inkább önismereti, mint párkapcsolati kézikönyv ez. A kézikönyv sem jó szó. Talán inkább munkafüzet. Nincsenek kitöltendő lapok benne, de minden írásban ott van a kérdés is: Te mit gondolsz erről?

Nekem kifejezetten tetszett. Bár a borítóval soha nem fogok megbékélni. Viszont Horváth Gergely, mint szerző, felkerült az olvasmánylistámra. Már csak meg kell találni azt a tételt, amire az ő könyve lesz a válasz.

Ui.: Itt olvasható egy interjú a könyvről a szerzőkkel.