Az Álmatlanságban Lem öt írása van összegyűjtve. Legutóbb - több mint egy éve - a másodikban akadtam el. Most a másodikat magabiztosan olvastam végig, abban a meggyőződésben, hogy a harmadikba buktam bele. Őszintén bevallom, ebben a nekifutásban, bár végigolvastam a könyvet, többször aludtam bele, minthogy azt számszerűsíteni akarjam. Ez azért némileg hehe, tekintettel a kötet címére.

Forrás: moly.hu

Az öt írás sorban: A Futurológiai Kongresszus, Non serviam, Ananké, Létezik-e Mr. Jones?, A Léboló. Különböző fórumokon a hozzáértő hozzászólók szerint nem ezek Lem legjobb írásai. Mivel én még mást nem olvastam tőle, ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. De az biztos, hogy nem azért aludtam el rajtuk, mert unalmasak vagy rosszak lettek volna. Ellenben azért, mert Lem annyira logikusan, ezernyi rétegből felépített, egy olvasásra talán fel sem fogható mondanivalóval rendelkező novellákat ír, hogy egyszerűen elfáradok benne. Egyáltalán nem tudtam vele lépést tartani, sokszor kellett közben megpihenni. És közben még azon is törtem a fejem, hogy Lem vajon mérnök? filozófus? pszichológus? honnan tud ez a fickó ennyi mindent? (Az orvosra pont nem gondoltam, pedig...) Mindenképpen azonnali csodálójává váltam.

A Futurológiai Kongresszus
Ez a történet már legutóbb is nagyon tetszett. Egy Ijon Tichy nevű figurát (Lem vissza-visszatérő szereplője) kísérünk el a konferenciára, ahol a tudósok legnagyobb szerencsétlenségére éppen kitört a helyi polgárháború. Ezekben az időkben már kémiai hadviselés dívik, de nem ám mérgező-bénító gázokkal - tudatmódosítókkal. Hősünket kalandok során kísérjük el, s ahányszor azt hisszük, rosszabb már nem lehet az emberiség jövője, mindig fejest ugrunk egy újabb szakadékba. Mindez annyi humorral és iróniával van megírva, hogy még azt sem bánnánk igazán, ha elmaradna az optimista befejezés.

Non serviam
Ezzel a címmel egy recenziót olvasunk bizonyos Dobb professzor tanulmányáról, melynek témája a perszonoid kutatás. A perszonoidok ember által létrehozott, matematikai alapú világegyetemben élő, saját társadalmat kialakító lények, s a professzor ennek a társadalomnak a működését írja le a teremtésétől kezdve. Ez mondjuk tényleg fárasztó, mert nagyon elméleti síkon zajló tudományos írás, mégsem ebben a részében fáradtam meg. Az írás második fele egy jegyzőkönyv részlet, melyben a perszonoidok saját Teremtőjük létéről vagy nem létéről, s felé irányuló kötelezettségeikről vagy azok hiányáról értekeznek. Igen elfogult valláskritikának tűnt ez nekem, gyanítom ezért hagyódott félbe legutóbb. Bár az sem kizárt, hogy végül végigolvastam, csak a következő írásba már nem kezdtem bele, mert elment a kedvem. Ez már nem fog kiderülni.

Ananké
Ezt most olvastam először, és talán ez tetszett a legjobban. Ez volt a legegyszerűbben megírt, legkevésbé tudományos-fantasztikus írás a kötetben, annak ellenére, hogy a Marson lezajló űrhajó-katasztrófáról szól. Gyakorlatilag egy krimi, amiben egy teljesen átlagos űrhajó pilóta oldja meg a rejtélyt, a gépektől elvonatkoztatva, pusztán emberismereti alapon.

Létezik-e Mr. Jones?
(Filmforgatókönyv)
Abszurd történet már-már az angol humort súroló magasságokban. Külön jót tesz neki, hogy dramatizált formában látott napvilágot. Hősünk Mr. Jones, vagy Mr. Jones - már ez a kérdés önmagában gondot okoz mind a Biztosító Társaságnak, mind az ügyvédnek, ellenben a szervátültetéseket végző kórház a nem vállal felelősséget a jogi személy kibenlétéért. Mr. Jones (vagy Mr. Jones) helyzetét tovább nehezíti, mikor további beavatkozások során újabb szervekkel gazdagodik, s a szervek gazdáinak jogi, gazdasági s egyéb ügyei továbböröklődnek szenvedő alanyunkra.

A Léboló
Ez a történet a jóság és boldogság kérdéskörét fejtegeti igen bölcsen és némileg ironikusan. Nem egy akciódús darab, és egy számomra nehezen emésztő párbeszéddel indul, de miután ezen túllendülünk, csupa érdekesség.

Másodszor sem volt egyszerű olvasmány, de nem a látens mazochizmusom fog megmutatkozni, ha Lem-könyvet veszek még a kezembe.

.

.

.

Szőrös szemű követőimnek feltűnhetett, hogy ez a poszt 2016-ban született meg. Nem is tagadom, kicsúsztam a naptári évből. S bár Reading Challenge 2015-ről volt szó, ezt nem élem meg kudarcként, mivel bőven 365 napon belül végeztem (tavaly január közepe-vége tájt kezdtem neki a listámnak). Szolgálati közelmény vége.