Így az utolsó napokra tökéletes választás volt ez a könyv. Szórakoztatni szándékozott, s ezt meg is tette. Éppen olyan könnyű összefoglaló következik, mint amilyen maga az írás volt.

Forrás: moly.hu

Bevallom őszintén, az év végi családozás közepette nem volt időm újranézni a sorozat idevágó részeit, és régmúlt gyermekkoromból igencsak megkoptak az emlékek. De az epizódlista alapján nagyjából stimmel a könyv és a rajzfilm tematikája - előbbi kicsit bővebb.

S hogy mi is ez a tematika? Mézga Aladár megalkotja űrrepülőjét, a gumialapú, így hegedűtokban hordozható Gulliverklit, s hű társa, Blöki kíséretében kirándulásokat tesz az űrbe, ahányszor otthon forróvá válik talpa alatt a talaj. Ezeken az utakon elkísérjük kalandorainkat a Lepénybolygóra, a Tébolygóra, Masíniára, Musicinára, Krimináliára, az Imbolygóra, Rapídiára, Szuperbellumra, az Ősbolygóra s végül Füllentinára. Minden helyszínen az otthonira rímelő kalajmakába keverednek hőseink, s csak Aladár leleményességének köszönhetik, hogy végül mindig kiverekszik magukat a zűrből. Eközben az Ökörcsíny utcában betekintést nyerünk Mézga Géza meglepő büntetési módszereibe, Paula asszony sérelmeibe, Kriszta krisztaságaiba és Máris szomszéd számító manőverezéseibe.
Az egy harapásra elfogyasztható történetek Romhányi bravúros nyelvi zsonglőrködése mellett (az egyik kedvencem a háromkerekű kerékmásfélpár), rengeteg apró utalást tartalmaznak a valós életre (Mézga Géza már mackópökés idején áttereli családját Máris szomszédhoz az esti krimi megtekintése végett), s olyan kisebb-nagyobb gegeket, melyek csak a felnőtt szemnek tűnnek fel, a felnőttlét kritikus dolgaival kapcsolatban.

Életkortól függetlenül ajánlom mindenkinek.