Azért kaptam kölcsön ezt a kötetet, hogy Az átváltozást olvassam el. Elolvastam, és úgy gondoltam, hogy javítok az esélyeimen, hogy bármit is írjak a könyvről, ha még néhány elbeszélést a magamévá teszek. Így kiterjesztettem az ismerkedést a szerző életében megjelent írásokra is. Rá kellett jönnöm, hogy Kafka írásai olyan gondolatokat mozgatnak meg bennem, amiknek a kifejezéseire egyelőre még nincs meg az eszköztáram. Így aztán nem is magukról az elbeszélésekről óhajtok írni, hanem egy-egy gondolatot a saját reakcióimról. És ebben a szándékomban megtámogatva érzem a Kafka-idézet által, ami pont tegnap jött velem szembe: "Many a book is like a key to unknown chambers within the castle of one's own self." (Bocs, hogy angolul, de nem vagyok egy Tandori Dezső*).

Forrás: antikva.hu

* Tandori fordításában olvastam Kafka elbeszéléseit.

Az átváltozás

A főhősünk egy reggel arra ébred, hogy féreggé változott. Mindenképpen váratlan fordulat, és rendkívül kellemetlen is, mert lekési a reggeli vonatot, amivel neki kellene indulnia, hogy kelmékkel házaljon. Fokozza a helyzetet, mikor megjelenik a főnöke, hogy számon kérje a munkából való kimaradását. Hősünk még ekkor is bízik benne, hogy múló állapotról van szó, ám ezt nem tudja környezete tudtára adni, részint, mert emberi beszédre képtelen, részint mert gömbölyű hátán fekve igen nehézkes feladat kimászni az ágyból. Végül sikerül, ám ez a mozzanat a várttal ellentétben sokat ront amúgy sem rózsás helyzetén. Családja s felettese nem veszi olyan könnyedén az átváltozás tényét, mint azt hősünk szeretné.

Az adja a furcsaságát a történetnek, hogy magát a legkülönösebb eseményt - miszerint valaki rovarrá változik egy éjszaka alatt - teljesen hétköznapi dologként kezeli a szerző, s jó esetben az olvasó is. Innentől számomra olyan az egész, mint egy tanmese - "embertől elvonatkoztatottan segít megérteni valamilyen erkölcsi vagy vallási tanulságot" (definíció). És itt most tudatosan nem kezdek a számomra leszűrt tanulságokról írni, már csak azért sem, mert tizennyolc megszólalótól tizennyolc féle értelmezést olvastam, s nem szeretnék úgy járni, mint az anekdotabeli Arany-kritikus. (Ismerjük ugye, a történetet? Arany János kritikát olvas valamely művéről, s mikor odáig jut, hogy itt ezt és ezt gondolta a költő, mellé írja ceruzával: "Gondolta a fene...".)

Szemlélődés

A Szemlélődés okosok szerint kisprózák gyűjteménye. Én saját olvasmányélményeimhez viszonyítva tudom csak bekategorizálni. Egyes szám első személyban írt, rövid, mindig csak egy gondolatot kifejtő írásokról van szó. Ez egyrészt Örkény egyperceseit juttatja eszembe, másrészt Márait, és az ő Füveskönyvét.

Az ítélet

Na ez az a történet, aminek amikor a végére értem, nagyjából csak annyit tudtam mondani, hogy "Hümm.". Nagyjából így vagyok ezzel azóta is. Talán leginkább az emberi kapcsolatok viszonylagosságára tudnám kihegyezni a saját értelmezésemet.

A fűtő

Ezt találtam a legkönnyebben olvasható írásnak. Mindamellett, hogy az emberi kötődés mibenlétéről gondolkoztatott meg, ennek a történetnek volt a leg"akciódúsabb" a cselekménye, ha használhatom ezt a kifejezést Kafka esetében.

A fegyencgyarmaton

Ez egy borzasztó történet egy borzasztó jelenségről borzasztó naturalizmussal megírva.

Egy falusi orvos

Újabb gyűjtemény. A cím(ek) alapján azt hittem, hogy a Szemlélődéshez hasonló, szemlélődő történeteket fogok olvasni. Tévedtem. Ezek már jóval mélyebb és elvontabb írások, időnként fogalmam sem volt, hogy miről is akartak szólni. De az bennük a legfőbb bűvészet, hogy csakazértis-alapon végigolvassa őket az ember, mert végig várja, hogy feltáruljon a titok.

Az éhezőművész

Ebben az alfejezetben négy írás van. A címadó fogott meg leginkább, mert különösen aktuális a mai kitárulkozó, lájkvadász korunkban. De ezek szerint már Kafka idejében is létező jelenség volt a "megélhetési-celebség" valamilyen formában.

Azt hiszem, egyértelmű, hogy nem emésztettem meg könnyen, vagy akárcsak teljesen Kafka írásait. De az is biztos, hogy nem lezárt ügy a kapcsolatunk, csak még nem jött el a mi időnk. Néhány év múlva újra előveszem.