"...Álmában egy operaházi előadást vezényelt, két ecsettel a kezében. A színpadon Laura de Pirelli énekelt, és egy hosszú rúddal félszemű török csirkefogókat idomított bravúrosan. Ekkor a sötét nézőtéren megjelent egy tábornok, és harsány hangon bejelentette, hogy senki se hagyja el a helyiséget, amíg a rendőrség jön, mert a szünetben valaki elvesztetett egy nagyon értékes Gorcsevet: Vanek úr erre futni kezdett, de hát Mehár a nyomában volt egy-egy élesre töltött kabócával, és az élen mint valami megdühödött fúria, a galaci révkapitány felesége rohant, aki különben is felbújtó volt az ügyben. "Segítség!" - kiáltotta Vanek úr, mert jól tudta, hogy hegedülnie kell, ha elfogják, de ekkor kitettek eléje egy lábat, hogy nagyot zuhant. Természetesen Würfli úr tette ezt, aki egyben roppant sajnálkozással exkuzálta magát, miközben Vanek urat gyorsan darabokra tépték üldözői: "Ne vegye rossz néven, Tintoretto úr, de ön azt állította, hogy kőfaragó és balett-táncos"... Rettenetesen ordított, és felébredt, mielőtt megfulladt volna."
Forrás: kepeskiado.hu
A tizennégy karátos autó a kedvenc Rejtő-regényem. Sodró lendületű, végig azonos színvonalú, helyzet- és nyelvi komikumban tobzódik, van benne szerelem, rejtély, váratlan fordulatok, beszélő oroszlánok. Jó arányban keverednek a légiós regény és krimi elemei. A sztoriról többet nem is mondok, olvassa el mindenki magának.
Korcsmáros Pál rajzait nagyon élvezem. Ha valami módon ábrázolni lehet a Rejtő által megálmodott világot, akkor arra az ő dinamikus, időnként karikatúrába hajló, néha kifejezetten elegáns vonalai tökéletesek. Ezt a képregényt most olvastam(?) / bámultam(?) / szívtam magamba először. Most találkoztam első alkalommal személyesen az olvasmány-élményekből már rég ismert kisfiúsan pimasz arcú Gorcsevvel, az enervált Vanek úrral (akit amúgy eddig abszolút nem ilyennek képzeltem, de végül megbarátkoztam a kernandrásosan-szomorú-komikus arcú titkárral), a légiesen karcsú és elegáns hölgyekkel, a keménykötésű ex-boxolóval, a dúskeblű operaénekesnővel, a gutaütés-kerülgette Kabóca-Oroszlánnal, a kikötői zsiványokkal és kiöregedett artistával.
S bár a borítón "csak" Korcsmáros és Rejtő szerepel, meg kell említeni a kiadvány kapcsán Garisa H. Zsolt és Varga "Zerge" Zoltán nevét is, akiknek egy-egy éves munkája van abban, hogy egy Fülesben megjelent Korcsmáros képregény-folyamból megszülessen ez a keményborítós kötet. Munkájuk ugyanis nem csupán színezésből állt, teljes rekonstrukciót végeztek. Az eredeti megjelenéskor terjedelmi okokból szűkre szabott szövegeket bővítették, a sűrű képkockákat lazították, kiegészítették. Mindezt úgy, hogy észrevehetetlen, meddig rajzolt egy jelenetet Korcsmáros, és hol kezdődnek Garisa vonalai. Így nyugodtan megtörténhet, hogy egy-egy általam nagyra értékelt, a háttérben a haját tépő figura, vagy a fényűző nizzai villák az eredeti rajzokon nem szerepeltek. A színezés szintén profi munka - ugyanazt a lendületet, abszurditást tükrözi, amit a történet és a rajz. Ez a rekonstrukciós folyamat lépésről lépésre végig követhető a kiadó honlapján, ajánlom mindenki figyelmébe.
A nem csak retusálásra-színezésre szorítkozó felújítás tényét ebből a kötetből tudtam meg, melynek végén nem csak Korcsmáros Pálnak szánnak egy oldalt, hanem a munkafolyamat ismertetésének is. Magamat ismerve, van az a szituáció, amiben nagyon is zokon venném az ilyen mértékű beavatkozást. Ám ez egy más eset. A végeredményt leginkább egy jól sikerült műemléki rekonstrukcióhoz tudnám hasonlítani. Az eredeti igényesen lett felújítva, ami pluszba bekerült, nem elvesz, hanem hozzáad az értékéhez, könnyebben fogyaszthatóvá teszi a mai használó számára. Garisa és Zerge, illetve az album összeállításában résztvevő összes "stábtag" nem villogtatja saját erényeit, hanem a mester hagyatékának hozzáértő módon való tökéletesítésére használja azt.
