Mint ahogy azt már a beharangozóban is írtam, még épp csak barátkoztam a kihívás ötletével, mikor Ákos a kezembe nyomta a könyvet, hogy ez mindenképp szerepeljen benne. Nem tudom, hogy tudatos trenírozás volt-e a részéről, vagy csak a véletlen műve, hogy néhány hónapja rábeszélt, kezdjük el nézni a Battlestar Galactica című sorozatot. Ami a nagyon negatív első benyomás ellenére hosszútávon tetszetősnek bizonyult. Ilyen módon már nem volt teljesen idegen az űrhajós-háborúzós téma, mikor belevágtam a Végjátékba.

Forrás: moly.hu

Már hónapok óta várakozott a kötet a polcomon, a kihívás kapcsán felhalmozott könyvek között. Időnként szemeztem vele. Kicsit kisherceges volt az ismerkedésünk. Még nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle, de azt biztosan tudtam, hogy szeretni fogom. Hiszen láthatóan a gazdája is szereti, odaadással lapozgathatta nem egyszer. A puha borítón hajszálrepedések szabdalják az illusztrációt, a gerincet cellux csík támogatja, de a megsárgult, elvékonyodott lapok teljes épségben ontják a mesét.
Az első pillanattól izgalmasnak találtam a történetet, de csak a végére sikerült megszeretnem.
Egy olyan világot ismerünk meg benne, amiben a Föld már túl van két háborún, melyek során földönkívüli lények - a Hangyok - megkísérelték uralmuk alá hajtani a bolygót. Jelenleg a következő támadásra készül az emberiség. A felkészülés része, hogy az alkalmasnak ítélt gyerekeket az űrben helyet kapó Hadiskolába gyűjtik össze kiképzés céljából. A közös jellemzője ezeknek a gyerekeknek, hogy NAGYON okosak.
Mi Ender Wiggin útját követjük végig ebben a folyamatban. Az eredeti cím - Ender's Game - és a magyar cím így együtt, a történet ismeretében kicsit áll-elhullajtós. De ezt a részét nem spoilerezném el a dolognak. A lényeg, hogy Ender a történet elején egy hatéves kisfiú, aki olyan gondolkodásmóddal rendelkezik, ami még a zseni-gyerekek közül is kiemeli.
Elég felemás viszonyom alakult ki a könyvvel. Érdekelt, izgalmasnak tartottam, de közben maradt bennem egy távolságtartás, és bizonyos dolgok kimondottan bosszantottak.
Sokáig azt hittem, hogy azért nem tud magával ragadni a kötet, mert képtelen vagyok azonosulni egy világmegváltásra kiszemelt kisfiúval. Aztán eszembe jutott Harry Potter. Ő is csak egy gyerek, aki tizenegy éves korától kezdve évente legyőzte a főgonoszt. Márpedig Harry Potterrel minden olvasáskor tudtam azonosulni, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.
Aztán rájöttem, mi akadályozza meg a beszippantásomat. Az a rengeteg okosság. Harry Potter amellett, hogy kiválasztott, hétköznapi gyerek is volt. Ezek a gyerekek a legkevésbé sem azok. El tudom fogadni, hogy szaladgál a világunkban néhány ember, aki már tizenkét évesen olyan szinten látja át a világpolitikát és a történelmet, hogy pusztán szavakkal az uralma alá tudná hajtani a teljes emberiséget, ha lennének ilyen motivációi... De ebben a könyvben csak ilyenek vannak. A főszereplő már hatéves korában ilyen.
Ám nem ez bosszantott igazán, hanem az, hogy indokolatlannak éreztem, hogy a szereplőket ilyen idős korban ilyen dolgoknak teszik ki. Hitelesebbnek éreztem volna a történetet (már ha egy galaktikus világháború krónikája kapcsán használhatom ezt a fogalmat), ha a szereplők 6-10 helyett 16-20 évesek lettek volna. Többször is szóvá tettem az értetlenkedésemet ennek kapcsán, de Ákos sem igazán tudta, vagy akarta megmagyarázni, hogy miért szükséges, hogy ennyire "kicsik" legyenek ezek a világmegváltó zsenik, de láthatóan őt ez a tény nem is zavarta. Így tudomásul kellett vennem, hogy itt vannak a korlátaim. Azt el tudom fogadni, hogy a Hangyok ellen háborút visel a Föld, de azt nem, hogy általános iskolás lángelméket képeznek ki ellenük.
Rengeteget rágódtam ezen. Napokig. Aztán rájöttem, hogy miért is kellett ez így legyen. Csak egy gyerekben van meg az a fajta kreatív feladatmegoldó képesség és sablonmentes válasz-készség, amit az ebben az esetben felmerült problémák megkívántak.

Miután ilyen módon feloldódtak bennem az ellenérzést szülő indulatok, az utolsó másfél fejezetben már igazán meg tudtam szeretni a történetet. Nem számítottam arra, hogy egy ifjúsági kötet fog szembesíteni a korlátaimmal, és több napig tartó gondolkozásra indítani. Egyértelműen felkerült a majdani "ezt majd a gyerek figyelmébe ajánlom"-könyvespolcra a könyv.