Azok közé a könyvek közé tartozik, amiket évente egyszer elolvasok. Tavaly év vége felé jött rám, hogy ideje lenne újra, de szemfülesen félretettem a kihívásra. Szerencsére nem kellett vele sokáig várnom.
Forrás: lazikiado.hu
Az előzetes összefoglalóban írtam a kételyeimről, hogy vajon valóban klasszikus romantikus-e ez a regény. A könyv külseje (2009-es Lazi-s kiadás) egyértelműen a klasszikromantik stílust hozza. Kemény borítón békebeli tapétaminta alapon egy kulcsjelenet A filmből (Willoughby a karjában hozza Marianne-t és a bokaficamát a szakadó esőben - romantikus...). A kemény borítót most egyértelműen szeretjük - az évenkénti újraolvasásnak és ezzel járó hurcolászásnak nyoma sincs rajta. A belső borító színválasztása is nyerő: elegáns smaragdzöld.
Jane Austen könyveinél mindig dilemma számomra, hogy érdemes-e fordítást olvasni, vagy nekiveselkedjek az eredetinek (a legtöbb megvan angolul is, és az egyes könyveket is többféle magyar változatban sikerült már olvasnom). Ez a rágódás nem sznobizmusból fakad, hanem abból, hogy magyar nyelven rengeteg finomság, apró geg, szellemes szófordulat elvész, ami egyébként az Austen-írások sajátos ízét adja. Na jó, és kicsit zavar az is, hogy az eredeti szöveget jellemző egyszerűséget és letisztultságot a magyar fordítások elég ritkán adják vissza, általában megjelenik bennük valamiféle szépelgés. De ezzel együtt szeretjük.
Mivel fogott meg annyira Austen, hogy újra és újra elolvasom a könyveket? Egy olyan világot ír le, amiben minden jóval egyszerűbb, tisztább, egyértelműbb, mint ma. Szívesen éltem volna ott és akkor. Nem bánnám, hogy szabályok tartják mederben az életet, a fájdalmas mellékvágányokat kizárva. Tán még azt sem bánnám, hogy ahhoz kéne hozzá mennem, akit a szüleim választanak, olyan szempontok alapján, hogy kellő mértékben hozzájárul-e a családi vagyon gyarapításához. A párkapcsolati buktatók és játszmázások is kimaradnának. Bár valószínűbb, hogy egy olyan polgári vagy gazdálkodó családban élnék, ami túl alacsony sorú ahhoz, hogy bekerüljön egy Austen-regénybe. És igazából csak a való életből való könnyű menekülési útvonal annak hangoztatása, hogy mennyivel egyszerűbb volt akkor az élet. Nem volt az. És ez a zseniális az Austen-regényekben, hogy a szerző pontosan tisztában van a szabályrendszer visszásságaival, és ezeket a hátulütőket teljesen abszurd dologként ábrázolja. Ilyen módon felhívja rájuk a figyelmet, de ő nem kritizál, az olvasóra bízza ezen dolgok megítélését.
Azt hiszem illene valamit írni a címben szereplő könyvről is... Van két lány. Testvérek. Az egyiket az ésszerűség melletti elkötelezettség jellemzi, a másik mindenekfelett szenvedélyes, és mindent teljes szívvel csinál. Van egy édesanya, személyisége inkább az utóbbi lányéval van összhangban. Van három gavallér. Az egyik egy megátalkodott gazember. A másik csak látszólag galád. A harmadik a férfiember mintaképe. Van egy intrikus. És végül mindenki elnyeri a viselkedése jutalmát. A karakterek sokszínűek: van okos, van egyszerű, van macsó és töketlen, van pletykás és zárkózott, van közvetlen és merev. Mint az életben. És ezért lehet újra meg újra elolvasni ezt (és a többi Austen-könyvet), mert bár a konfliktustól a happy endig vezető izgalmakat csak egyszer lehet végigélni, de a karakterek annyira valóságosak és szerethetők, hogy jó őket újra meg újra elkísérni ezen az úton.
Még röviden a filmes vonatkozásokról. Aki ismer, tudja, hogy az a véleményem, hogy csak az angol feldolgozások érik meg a képernyő elé ülést (egy kivétel van, ez talán később még előkerül). Én kettőt láttam eddig (szintén többször), az 1995-ös verziót, és a 2008-as mini sorozatot. Az abszolút kedvenc a '95-ös verzió, Emma Thompsont, Kate Winsletet, Hugh Grantet, Alan Rickmant, Hugh Laurie-t felvonultató szereplőgárdával. Nem mellesleg Emma Thompson írta a forgatókönyvet, ami dícséretes hűséggel követi a regény cselekményét. (Fun fact: az Elinort játszó Emma Thompson férje a Willoughbyt játszó Greg Wise. A regény ismerői számára ez minimum vicces.) Számomra ez a feldolgozás teljesen összefonódott a regénnyel, olvasás közben a privát vetítővásznamon mindig ebben a szereposztásban jelennek meg a karakterek.
Szóval ha lányregényt olvasni nincs is indíttatása mindenkinek, a filmet érdemes megnézni, remek szórakozás.
