Köztudomású tény, hogy nagy rajongója vagyok Rejtő regényeinek, színdarabjainak. Éppen ezért úgy gondoltam, pár mondatot írhatnék az emberről is, aki az irományok mögött van. (Ilyen életrajz morzsákra a jövőben is számíthat a nyájas olvasó, ha valaki olyan kerül terítékre, aki különösen felkelti az érdeklődésem.)

Így aztán kisebb kutatásba kezdtem, hogy ne csak az általános ismereteimet írjam le. Néhány órát eltöltöttem azzal, hogy különböző írásokat, összefoglalókat olvastam az életéről. Ezekben az írásokban rengeteg ellentmondásra bukkantam, és olyan tényekre, melyeket az adott cikk írója is fenntartással kezel, mivel nem lehet tudni, hogy valóban így esett, vagy csupán a köztudatba beivódott mítosz.

Rejtő életét ugyanis rejtélyek és legendák tömege övezi. Hezitáltam kicsit, hogy merjek-e úgy írni róla, hogy nem mentem utána jobban a kérdéses dolgoknak, de végül arra jutottam, hogy maradjon csak meg a mitikus légkör, amit Rejtő és barátai tudatosan teremtettek az író körül. Az alábbiakban törekszem rá, hogy csak a tényeket írjam le, a bizonytalanabb történetek esetében ezek kérdésességét jelezni fogom.

Rejtő Reich Jenő néven született 1905. március 29-én Budapesten, egy zsidó felmenőkkel rendelkező család harmadik fiaként. A Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában kezdte meg tanulmányait. Külön örömmel, és némi bennfentes érzéssel tölt el a tudat, hogy a párom ablakán kinézve Rejtő egykori iskoláját láthatom. Ezt követően egy kereskedelmi iskolában tanult tovább, ahonnan kicsapták, mivel állítólag "inzultálta" egyik tanárát.
Mindeközben három egyesületben is gyakorolta az ökölvívást. Egészen addig, míg edzője, Székely József, egy alkalommal véletlenül el nem törte az orrát.
19 évesen, gyerekkori barátjával, Buttola Edével együtt felvételt nyert Rákosi Szidi színiiskolájába. A Király Színházban szerepelt több darabban statisztaként, de ha komolyabb szerepet kapott, a kritikusok akkor is csak "jó"-nak minősítették, ami Rejtőnek nem volt elég. A színészkedéssel akkor hagyott fel végleg, mikor előadás közben elejtette Törzs Jenőt, ahelyett, hogy karjaiban kivitte volna a színről.

Ezt követően kezdődtek meg kalandjai, melyek egy életre ellátták témával. Ösztöndíjjal kiment Berlinbe, színdarabírást tanulni. Pénze fogytával nekiindult Európának, majd a világnak. 1928 és 1930 közötti állomásai: Hamburg, Prága, Bécs, Konstantinápoly, Ankara, Felső Ausztria, Dalmácia, Párizs, Lyon, Avignon, Marseille, a Földközi-tenger medencéje, Dakar, Casablanca, Djebel, Nizza, Genova, Villefrance, Monaco, Monte-Carlo, Ventimiglia, San Remo, Milano, Klagenfurt, Verona, Padua, Velence és végül Budapest. Két év alatt derék teljesítmény. Utazásai során alkalmi munkákból tengődött: lovat csutakolt, havat lapátolt, dokkmunkás volt, cukorkaárus, mosogató, napszámos, dolgozott a Hagenbeck cirkusznál és egy foszfát bányában, volt hajómunkás és potyautas. Többször megfordult a csavargók börtönében. Az egyik legnagyobb kérdés a mai napig, hogy valóban belépett-e az idegen légióba. Ma már arra hajlanak a hozzáértők, hogy nem. Mindenesetre Rejtő amúgy rejtősen így ír a légióból való leszereléséről: "Egy ezredorvos kitüntető jóvóltából és egy megevett fél darab szappan segítségével rövid idő alatt szabadultam a légióból..."

Budapesten újra rendes munka után kellett nézni. Kezdetben nyelvet tanított és újságoknál dolgozott, közben drámaírónak készült. Állítólag el is készült egy ötfelvonásos drámája, de Nádassy László felvetette, hogy inkább kabaréval kellene próbálkoznia. 1932-ben robban be Nádassyval közös első darabja, a Gengszteridill. Rövid úton befutott mint színpadi szerző, rengeteg, a korban népszerű komikusnak, többek között a Latabár testvéreknek is írt.
Regényírói pályafutása később kezdődött. Ha igazak a történetek, még bokszolói ismeretsége révén került kapcsolatba a Nova Kiadó tulajdonosával, Müller Dáviddal, akinek felvetette, hogy írna regényt, ha kiadnák, milyen kéne... Müller azt mondta légiós. Ekkor találták ki a P. Howard nevet is, és meg is írta a légiós regényt (A pokol zsoldosai, 1936). Az ezt követő három évben tizenhárom regénye jelent meg a kiadónál. Többek között vadnyugatiak is, amik újra csak úgy születtek, hogy a kiadó közölte, hogy most a vadnyugatiak mennek. Rejtő azt mondta rendben van, de ezeket más néven adjuk ki - így született Gibson Lavery.
Forgatókönyveket is írt, ebből volt amit engedélye nélkül forgattak le - jól meg is bukott (Sportszerelem), az Úrilány szobát keres című, Kabos Gyulával viszont nagy siker lett.
Két, ismert nevű barátján az ember meg sem lepődik. Karinthy Frigyes volt az, aki a legenda szerint "bevezette a nevét" a pesti köztudatba azzal, hogy öngyilkossági szándékának hírét keltette, és Karinthy volt az, akinek utolsó napjaiban Rejtő volt a társasága a balatoni Vitéz Panzióban. Kabos Gyulával is rengeteg időt töltött, számtalanszor vittatták meg egymással "munkahelyi problémá"ikat.
Rejtőnek is volt bázisa, ahol alkotott, a mai Írók Boltja helyén egykor álló Japán Kávéház. Ehhez a helyhez is kapcsolódnak anekdoták, melyeknek valóságalapja erősen megkérdőjelezhető. Ezek közül kettő: állítólag ha nem volt nála pénz, Rejtő kézirat darabokat adott a pincérnek, hogy vigye át a szemközti Novába, ott kifizetik; a másik József Attila "jóllakatása", mikor is azt mondta a pincérnek, hogy az ő számlájára addig hozzák az étlapon szereplő ételeket ABC sorrendben a költőnek, amíg az máshogy nem rendelkezik.

Rejtő gyorsan élt és sokat. Ráadásul - legalábbis nekem ez jön át az írásaiból - nagyon is tisztában volt az élet nehézségeivel, nagy súllyal nehezedett rá a háborúk ténye, és a zsidóság helyzetének folyamatos romlása, és írásaiban ezeket a kínokat próbálta semlegesíteni az abszurd helyzetekkel, az átlagos kiforgatásával, az antihősök szerepeltetésével. Ezek együttesen okozhatták, hogy az idegi állapota egyre rosszabb volt, különböző szanatóriumokban élt, ahonnan kijárt dolgozni.
A nagykátai kórházból munkaszolgálatra behívott nagybeteg Rejtő 1942. november 27-én indult Ukrajnába, ahol 1943. január 1-én halt meg (egyes források szerint megfagyott, más források szerint tífusz vitte el).

Rejtő élete olyan volt, mintha P. Howard írta volna. Halálát sajnos az élet írta.

Két cikk a legendákról:
Fizetett-e Rejtő kéziratokkal?
Járt-e Rejtő Jenő légiósként Afrikában?

Források:
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/rejtoelet.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Rejt%C5%91_Jen%C5%91
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1905_marcius_29_rejto_jeno_szuletese/
http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1004/rejto-jeno-oneletirasa
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/rejto_jeno.htm