Kissé bonyodalmasan sikerült hozzájutni a könyvhöz. Az itthoni példánynak nyoma veszett. A könyvtárban összesen egy darab, angol nyelvű változat volt. Végül a párom szülei mentették meg a helyzetet, akik voltak olyan kedvesek, és kölcsönadták a miénkkel megegyező hatvanas évekbeli kiadványt, szuper illusztrációkkal és gyönyörű borítóval.

Forrás: szentimreantikvarium.hu

Könnyű, kedves, pihentető olvasmány. A tájleírások nekem kicsit túlhalmozottan érzékletesek, de izgalmas volt, szomorú, vidám. Tökéletes kikapcsolódás. A szereplőkben az állati természet és az emberi érzések pont olyan arányban keverednek, hogy az állat jellemző viselkedését is megismerjük, de együtt is érezzünk vele, és így magával ragadjanak a problémái.
Úgy mentem neki, hogy ez egy gyerekeknek írt könyv. Ezt az feltételezésemet először akkor kérdőjeleztem meg, mikor kuncogva olvastam fel a rókák házassági problémáit megemlítő mondatot. Majd akkor vetettem el, mikor eljutottam a nagyon realisztikusan leírt küzdelmekhez, halálhoz. Aztán arra jutottam, hogy mindegy is, hogy kiknek íródott (bár a borítón szerepel a "Tíz éven felülieknek" figyelmeztetés), a lényeg, hogy az életről szól, annak pedig ezek a dolgok is szerves részei.

Most, hogy felnőtt fejjel újra elolvastam a Vukot, és felidéztem a sűrűbben olvasott Tüskevár-Téli berek-Bogáncs élményeket, elkezdett érdekelni az ember, aki "csak" leírta az élet egy-egy szeletét, időnként állati, időnként emberi szemszögből, olyan módon, hogy az önmagában, tupírozás nélkül érdekes. Ha nem is merül el az életrajzban jobban az ember, érdemes legalább a wikipédiás cikket elolvasni Fekete Istvánról. Határozottan kedvet kaptam, hogy a számtalan regényéből még egyet beválogassak az ötvenbe.